Gellért Oszkár: Salamon Énekek Éneke
Gellért Oszkár: Salamon Énekek Éneke
Most oly szomorú vagy s én is. Szivünk ha most kiöntjük,
Félek, hogy panaszaikból tán hajnalig ki se fogynak.
Inkább hadd olvasok néked a bibliából máma:
Félek, hogy panaszaikból tán hajnalig ki se fogynak.
Inkább hadd olvasok néked a bibliából máma:
„Mely szépek saruidban a te lábaid, Fejedelem lánya;
s mint mesterember kezétől csináltatott kösöntyük,
kerületjei olyanok a te tomporodnak!”
s mint mesterember kezétől csináltatott kösöntyük,
kerületjei olyanok a te tomporodnak!”
Én olvasok s nem látom, ha vajon szemed rám néz-e,
Csak érzem, érzem a fényét s torkom kiszárad tüzétül…
Csak érzem, érzem a fényét s torkom kiszárad tüzétül…
„A te köldököd olyan, Szerelmem, mint a szép kerekded csésze,
amely nem szükölködik sohasem nedvesség nélkül.”
amely nem szükölködik sohasem nedvesség nélkül.”
Most látom a szád, ne takard el, oly szép ha mosolyra hasad,
S látom lehunyott szemedet, ajkad mosolyát szégyenlőt…
S látom lehunyott szemedet, ajkad mosolyát szégyenlőt…
„Mint liljomokkal bekeritett gabonaasztag a te hasad;
s mint vadkecske kettős fiai olyan a te két emlőd.”
s mint vadkecske kettős fiai olyan a te két emlőd.”
No nézz hát vissza rám. Szent könyv ez! S mi belőle fakad,
Szent, mély tüzén az a vágy kitisztult rég s kiforrott…
Ki ne hagyjunk semmit! Minden szó fájna, ha elszalasztnók:
Szent, mély tüzén az a vágy kitisztult rég s kiforrott…
Ki ne hagyjunk semmit! Minden szó fájna, ha elszalasztnók:
„Mint elefánttetemből csinált torony a te nyakad;
és a te szemeid olyanok, mint az Esbonbéli halastók;
s mint Libánus tornya, amely néz Damaskus iránt, a te orrod!”
és a te szemeid olyanok, mint az Esbonbéli halastók;
s mint Libánus tornya, amely néz Damaskus iránt, a te orrod!”
Így tűzd, ily szent kacéran, reám a képedet,
Ki járod vélem az egy-utat, én büszke élettársam…
S hallgasd, Salamon Királyban csudajelző még mi van:
Ki járod vélem az egy-utat, én büszke élettársam…
S hallgasd, Salamon Királyban csudajelző még mi van:
„Hasonlatos a Kármelhez, ami a te fejedre tétetett;
s olyan a hajad fonatékja, akár a szederjes bársony;
megköttetnék bárki Király az ő járásiban!”
s olyan a hajad fonatékja, akár a szederjes bársony;
megköttetnék bárki Király az ő járásiban!”
Mely igen szép vagy s mely ékes, én gyönyörüséges Szerelmem!
„ Mely igen szép vagy s mely ékes, én gyönyörüséges Szerelmem!”
Te vagy a Csillagocskám, ki utamra fényt sugároz,
Ó csillog már a szemed, hát vetkezz nyoszolyádba, vetkezz…
Ó csillog már a szemed, hát vetkezz nyoszolyádba, vetkezz…
„A te magasságod hasonlatos a pálmafához;
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.”
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.”
Lásd, Salamon Énekek Éneke szivünk gyönyörre hajtja,
Üzd hát el az esteli árnyakat, mik settenkedve jőnek,
S ne bánd, hisz én se bánom, hogy írigyeink vannak…
Üzd hát el az esteli árnyakat, mik settenkedve jőnek,
S ne bánd, hisz én se bánom, hogy írigyeink vannak…
„Felhágok a pálmafára és megfogom ágait annak;
és lésznek a te emlőid mint gerézdjei a szőllőnek;
és lészen mint az almának a te orrodnak illatja.”
és lésznek a te emlőid mint gerézdjei a szőllőnek;
és lészen mint az almának a te orrodnak illatja.”
S lásd, kedvem lenne most is, im a szó ritmusra sodor,
Hogy Salamon Énekek Énekét rádkottázzam, de holnap,
De holnap megugasson megint pár átkozott?!
Hogy Salamon Énekek Énekét rádkottázzam, de holnap,
De holnap megugasson megint pár átkozott?!
„És a te ínyed olyan, akár a jóillatu bor,
amely egyenessen és gyönyörüségesen mozog;
s amely miatt az aluvóknak ajkaik is szólnak.”
amely egyenessen és gyönyörüségesen mozog;
s amely miatt az aluvóknak ajkaik is szólnak.”
Nincs kedvem dalra ma, Király én, s te Szerelmesem Királynő…
„Én az én Szerelmesemé vagyok és engemet kiván ő.”
Én az én Szerelmesemé vagyok és engemet kiván ő!
