Várady István: Majthényi György: Esteli énekek
Várady István: Majthényi György: Esteli énekek
A költő, ha homályosan talán a többi embernél erősebbem érzi is a minden dolgokkal való kísérteties rokonságot, sok mindent kénytelen elejteni. Nem ácsolhat magának hidat mindenhez, ezért az élete mentén fekvő dolgokkal barátkozhatik csak. Meg kell maradnia azon a területen, amelyet az élmények határolnak ki számára.
A kör, amelyet Majthényi György élményei és az ezekből születő érzéseredmények írnak le, nem nagy kerületű. Újszerű-e a mód, ahogyan Majthényi lírai szemlélődésének prizmája gyűjt és vetít? Szerelem, halál, élet, természet, a lírai elkalandozások ez örök és szabad vidékei nyernek-e valami új, csak Majthényi Györgyöt jelentő jelleget ezen a prizmán átszűrődve?
Úgy találjuk, hogy nem. És úgy találjuk, hogy ez a költő nem képes olyan távolságról nézni a verseit, ahonnan szemlélve az átélés dekorációja már nem szolgál mélyítő és teljesítő háttérül, ahonnan már csak magát a produktumot látni, ridegen és magára hagyva.
Sok ízléssel, őszinte melegséggel, tiszta, csak nagyon elvétve zökkenő technikával igyekszik kárpótlást nyújtani ezért a hiányért.
