Faragó Miksa: Matlekovits Sándor: Az ipar alakulása a kapitalizmus korszakában
Faragó Miksa: Matlekovits Sándor: Az ipar alakulása a kapitalizmus korszakában
A magyar közgazdasági irodalom körülbelül oly arányban áll a nyugati államok közgazdasági irodalmához, mint a magyar ipar a nyugati államok iparához. Vannak gyáraink, de az igazi értelemben vett ipart hiába keressük, s amit ezen a néven tisztelünk, az nagyrészt nem egyéb külföldi áruknak nemzetiszínű csomagolásban és magyar prospektus kíséretében való forgalomba hozatalánál. Közgazdasági irodalmunk sem egyéb a nevesebb külföldi munkáknak magyar viszonyokra és magyar nyelvre való átalkalmazásánál, a Werner Sombartok, Goldschmied Konrádok, Voight Paulok és a többiek műveinek és megállapított tételeinek összekombinálásánál. A bátor kezdeményezés és harcos készség nyomait épp oly kevéssé fedezhetjük fel közgazdasági irodalmunkban, mint a saját szemmel való látásra irányuló törekvést. Matlekovits Sándornak bőséges alkalma van ipari ügyekben tapasztalatok és megfigyelések gyűjtésére, mégis, mikor azok feldolgozására kerül sor, akkor a külföldi írók megállapításait minden mélyebb átgondolás nélkül beállítja műveibe. Hiányzik belőle az egységes, az egész tárgyat felölelő áttekintés. Gyakran ellentétbe kerül saját magával. Egy helyen (64. lapon) azt állítja, hogy „a szövetkezet a nagyipar túlsúlyával szemben gyönge eszköz és a kapitalizmus bontó hatását a kézműipar terén meg nem gátolhatja…”, de néhány lappal odébb (72. lapon) már az államot hívja fel e „gyönge eszközök” behatóbb alkalmazására: „nálunk, hol éppen iparos körökben a társias szellem hiányzik, a hitelszövetkezetek és más alkalmas szövetkezeti alakulatok megteremtésére az állam van hivatva…” – Matlekovits „A tőke hatalmá”-nak szuggeszciója alatt áll. Szerinte minden, ami történik, a tőkének (a pénzbeli tőkének) eredménye. „A tőke hatalma – egészen új világot teremtett…” A „tőke hatalma” szárnyakat adott a fejlődésnek. „A gőz, az elektromosság, a kémia a tőke segítségével nyerték el azt a szerepet, melyet ma elfoglalnak (3. lap) és a – meglévő ipart átalakította…” A tőke hatalmáról mindenütt mint hatalmas iparfejlesztőről és iparteremtőről beszél s nem akarja észrevenni, hogy például akárhány magyar iparág minden tőkeözön dacára is halálra van ítélve, másrészt, hogy akárhány ipartelepünk a silány tőkeviszonyok dacára is virágzik. Maltekovits Sándor csak a tőke hatalmát figyeli, ezt tartja a gazdasági élet legfőbb rugójának s észre sem veszi, hogy van a tőkénél egy nagyobb hatalom is: a konjunktúra! A konjunktúra, melyet tőkével csak ritkán lehet előidézni, de amely ahol csak jelentkezik – mindenütt magához vonja a tőkét. A konjunktúra nem egyéb, mint a szükségleteknek piaci jelentkezése. A szükségletek pedig mindég és mindenütt megtermik – a természet törvényeinek hódolva – a kielégítésükre szolgáló eszközöket és módokat. A szükségletek megnövekedése és az ezek útján előállott konjunktúra idézte elő az ipar és kereskedelem fejlődését! Nem az ipar és kereskedelem van a tőke kedvéért, hanem a tőke áll az ipar és kereskedelem szolgálatában. A tőke nem teremtett új világot, hanem az élet követelményei (a természetes fejlődés törvényei) létrehozták a megváltozott helyzet szükségletének kielégítésére szolgáló eszközöket. Ezen eszközök egyike: a tőke! A tudomány felfedezései és a számtalan gép pedig nem a tőke hatalmának eredményei, mint ahogy Matlekovits állítja, hanem: a tudomány haladása, valamint új gépek és készítési módok felfedezése következtében a nagytőkéknek újabb és újabb csoportosulása idéztetett elő. – Az árak mérséklését Matlekovits szintén a nagytőke javára írja, holott a nagytőke soha és sehol sem mérsékelte az árakat. Sőt a nagytőke segélyével létrehozott kartellek és trösztök egyenesen abból a célból keletkeztek, hogy a versenyt megsemmisítsék s az árak felemelésével nagyobb nyereséget eredményezzenek. Ellenben igazság – Matlekovits tételeinek az ellenkezője, hogy t. i.: újabb és újabb gépek és kikészítési módok alkalmazása következtében olcsóbbá vált az áruk előállítása, ennek folytán emelkedett a vállalat nyeresége s virágzott az illető ipartelep. Ezen körülmény újabb és újabb hasonnemű vállalatok alakulására vezetett, melyek kifejlesztették – a konkurenciát. Nos: a kínálat és a kereslet közötti viszony következtében leszállott egyes ipari termékek ára.
Ragadjunk ki még egy tételt Matlekovits könyvéből. Egy helyen (10. lapon) arról értekezik, hogy a nagyiparos a mai komplikált viszonyok között már nem tudja megfigyelni a fogyasztó közönség igényeit és szeszélyeit (?!), nem tudja, hol értékesítheti legjobban cikkeit (?!)… És ezekből levonja a következő tanulságot: „megjelenik tehát a kereskedő s vele a kereskedelmi szervezetek és intézmények egész láncolata – s leveszik (az iparos) válláról a piac minőségének bírálatát.” (!)…
Matlekovits Sándor könyvét a magyar sajtó egyhangú elismeréssel méltatta.
