Ady Endre: Nyárdélutáni hold Rómában
Ady Endre: Nyárdélutáni hold Rómában
Sanditva száll Rómára
Fecske-raj-követséggel
Vigyorog vigan széjjel
Nyárdélutáni Hold.
Nagy kékség és pirosság
Most ujból-ujból hozzák
Régből azt, ami volt.
Szent mezők pára-fátylat,
Hegyek álom-szint váltnak
Diadalok s romok,
Nap s Hold közé beszőve,
Hanyattan az Időbe
Róma sürög-forog.
Óh, gyönyörü örökség,
Változó, ős, szent község,
Urbs, te feledtető,
Az én-élet poklából
Lelkem-testem kilábol,
Te, szent védő tető.
Fecske-raj-követséggel
Vigyorog vigan széjjel
Nyárdélutáni Hold.
Nagy kékség és pirosság
Most ujból-ujból hozzák
Régből azt, ami volt.
Szent mezők pára-fátylat,
Hegyek álom-szint váltnak
Diadalok s romok,
Nap s Hold közé beszőve,
Hanyattan az Időbe
Róma sürög-forog.
Óh, gyönyörü örökség,
Változó, ős, szent község,
Urbs, te feledtető,
Az én-élet poklából
Lelkem-testem kilábol,
Te, szent védő tető.
Im magam idehoztam,
Védj és borits be mostan,
Te szép, te bölcs, örök.
Örökkön éltem, élek,
Csupán hüvelyt cserélek,
Mint Ulisszes-görög.
Áldom a nyüzsgő Rómát,
Mindennek átfogóját,
Pulyásan is nagyot.
Ma hogyha úgy akarnám
Alkonyi álom karján
Akár Remus vagyok.
Nézem a mai nőket
A volt és lesz időket:
Be régen élek itt,
S be minden élet mindegy
S a Hold már ismer minket,
Vigyorog s nem hevít:
Sanditva száll Rómára.
Védj és borits be mostan,
Te szép, te bölcs, örök.
Örökkön éltem, élek,
Csupán hüvelyt cserélek,
Mint Ulisszes-görög.
Áldom a nyüzsgő Rómát,
Mindennek átfogóját,
Pulyásan is nagyot.
Ma hogyha úgy akarnám
Alkonyi álom karján
Akár Remus vagyok.
Nézem a mai nőket
A volt és lesz időket:
Be régen élek itt,
S be minden élet mindegy
S a Hold már ismer minket,
Vigyorog s nem hevít:
Sanditva száll Rómára.
(Róma, junius elején.)
