Lányi Sarolta: Egy budai fasorban
Gyerekleányok kacagó hadánál.
Hűsen nevetni s elvonúlni hősen
Ezer vessző között.
A hold se égessen a szívbe száz jajt
A régi hold elfénylett már s a nyár is
Búmezbe öltözött.
Összeszokott léptű párok ha jönnek
Távolból visszanézni és neszelni
Járásuk ritmusát.
Leülni ott, hol senki le nem ül,
Hová lebókol, mint hűs szárny a szívre,
Búsongó cipruság.