Tóth Árpád: Oláh Gábor: Viola elbukott
Tóth Árpád: Oláh Gábor: Viola elbukott
Oláh Gábor új könyvében három fajta költeményt is talál az olvasó. A kötet fő részét egy romantikus, lírai verses elbeszélés teszi. E mellé néhány lírai vers sorakozik, hogy végül egy játékos verselésű, komikus malac-história fejezze be az egymásutánt.
A romantikus költői elbeszélés a könyv legérdekesebb és legértékesebb olvasnivalója. Ebben egy fiatal leány bukását és öngyilkosságát jeleníti elénk Oláh Gábor. Maga a történet nagyon egyszerű, bonyodalom nélkül való. A költő igyekszik ugyan, hogy Violának, az elcsábított leánynak lelki rajzát adja, látszik azonban, hogy nem ezt tűzte ki fő feladatául, mert megelégszik néhány finom érzés-nüansz feltüntetésével, s fő törekvése inkább az, hogy bőven részletezett, színes leírású természeti képek keretébe valahogy úgy illessze be légies hősnőjét, hogy annak az őszi pompájú és szomorúságú hangulatnak, mely leírásaiból érződik, a Viola-jelenetekben legyen meg a legintimebb, legfájóbb kiremegése. Éppen ez a hangulat-kifejlesztésre való törekvés bírhatta a költőt arra, hogy Viola lelki rajzában csak a leghervatagabb, legmelankolikusabb árnyalatok részletezésére térve ki, magának a történetnek brutálisabb fordulóit csaknem elejtse. A kompozíció ilyen volta okozhatta azt is, hogy a voltaképpeni történések egyik fő alakjaként Viola öccse szerepel, egy tapogatózó, halk gesztusú és szavú kis vak gyermek, akinek Violával való páros jeleneteiből érződik ki legsikerültebben az egész költemény alaphangulatául szánt romantikus, fájó édesség.
Oláh Gábor, ha ez volt a célja, szerencsésen közelítette meg. Színes, gazdag leírásai többnyire sikerültek; dübörgő, gyakran nyers szavait néhol meglepő ügyességgel tudja szépen, ízlésesen elhalkítani. Máskor azonban kellemetlen: Viola sorsa például akkor pecsételődik meg, mikor szerelmesét a patakban mezítelen fürödni látja. Ez az éles, nyers erotikumú jelenet megtépi a költemény szelíd, finom szövését. Más helyen bántó szárazságú s egyébként is furcsa ízű okoskodás untat: Viola végzetével a Pincsi eb sorsa van párhuzamba téve: Pincsi is elbukott s mégis „fogadja, plen-parádé, az ebtársadalom.” Következik az emberek oktalan társadalmi rendjének kritikája.
A kötet lírai versei gyöngék. Hanyag verselésű, szétfolyó költemények. Aztán, olyan témák, mint teszem: a magyar közöny – ma már unalmasak, elcsépeltek. (Nemcsak Oláh Gábornál.) Szép, erős képek, Oláh tehetségének bizonyságai, nagy számmal vannak ezekben a versekben: csiszolatlan, de értékes kövek, méltatlan foglalatban. Oláh nemes, derék magyarságú nyelvét új költeményeiben is méltán dicsérhetjük. „Látogatás” című verse, melyben erényei hibái nélkül érvényesülnek, a kötet dísze.
A „Kortesmalac” sikerült, kerek, kedves költemény. Verseléséről, adomás tartalmáról Arany „Fülemilé”-je jut az ember eszébe, de jó lélekkel vallom: olyik részben az Oláh verse a sikerültebb. Nem kanyarít ki tendenciát s a humort bővebben adja. Ahol a honárulás bérén szerzett malac garázdálkodásait írja, verselésének jóízűsége, fantáziájának naiv és mégis agyafúrt találékonysága olyan kedves, friss képet kerekít elénk, aminőket talán még csak a Móricz Zsigmond verses állatmeséiben találunk.
