Szilágyi Géza: A halál póni-lova
Fakó póni-lova
Örökös körbe' vágtat
Szünetlenül tova.
Patkója kőkemény,
Szörnyű sebeket szaggat
Szivem lágy fenekén.
Mezetlen teste fény,
Mely villámlóan áttör
Szivemnek éjjelén.
Kegyetlen-boldogan,
És tapsolsz nagy-vigan, hogy
Veled körben rohan.
Édes egyetlenem,
Hogy szilaj röpülése
Még gyilkosabb legyen.
Addig száguld veled,
Míg szét nem rúgja egyszer
Megbomlott szívemet…