Lesznai Anna: Tudom hogy vagy
Lesznai Anna: Tudom hogy vagy
Tudom hogy vagy – és megállok az éjben.
Állok az esőszagú kert középen
És kinyujtom két áldott dús karom –
Tudom hogy vagy – tudom hogy élek.
Állok az esőszagú kert középen
És kinyujtom két áldott dús karom –
Tudom hogy vagy – tudom hogy élek.
– Nem kereslek és mámort nem remélek –
Tudom hogy vagy – és megállok az éjben –
A lobos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben –
Tudom hogy vagy – és nincs többé a kert.
Tudom hogy vagy – és megállok az éjben –
A lobos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben –
Tudom hogy vagy – és nincs többé a kert.
Az égboltja csillagfénnyel kevert!
Tudom hogy vagy – s a halk csillagok gyűlnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján – –
Tudom hogy vagy – és elhalkúl az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik mert vágyad pihent rajtam
Tudom hogy vagy – s nincsenek csillagok.
Tudom hogy vagy – s a halk csillagok gyűlnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján – –
Tudom hogy vagy – és elhalkúl az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik mert vágyad pihent rajtam
Tudom hogy vagy – s nincsenek csillagok.
Belémvésődött csókod nyoma ajkam
Karom sem más csak bontott ölelésed,
A föld sem más csak hely amelyen álltál –
Tudom hogy vagy – és beléd ömlik minden
Gazdag tejutja a százkeblü létnek. –
Karom sem más csak bontott ölelésed,
A föld sem más csak hely amelyen álltál –
Tudom hogy vagy – és beléd ömlik minden
Gazdag tejutja a százkeblü létnek. –
És utolsónak bévonulok én is –
Hála néked – hogy nem kell lennem nékem –
Én édes áldott boldog megszünésem,
Nem kell lennem többé – te vagy.
Hála néked – hogy nem kell lennem nékem –
Én édes áldott boldog megszünésem,
Nem kell lennem többé – te vagy.
