VÁRADY ISTVÁN: EGY ÁGY FÖLÖTT
Szűz szentséged és szent szomoruságod,
Ugy-e kicsikém? – aludj.
Már orchideák nyilnak valahol,
Neked, kicsikém. Aludj.
Szent szomoruságod és szűz szentséged,
Messze, kicsikém. Aludj.
Ezer virággal valaki valahol
Jön már, kicsikém. Aludj.
Valaki úgy is ideér egy reggel,
Érted, kicsikém. Aludj.