SZÉP ERNŐ: BÁNAT
Felűlök, mint a tetszhalottak,
Lehetne élni még talán:
Szívemben kínok furakodnak.
Hajtóvadászat fájó kürtje,
Kéklő szőllőkből int nekem
Szép napoknak sok sűrű fürtje.
Hol piros csókok nyilladoznak,
Vár szeretőm, kit áhitok –
Majd sohanapján hazahozlak.
Kinek se szándoka se terve –
Istenem hol lehetek én,
Az életem hol folyhat, merre?
Most, mint az elcsüggedt hazátlan,
Ki elhagyott országuton
Leül a néma havazásban,
Födje halálos hermelinnel,
Míg messzi víg szánkó szalad
És mindig gyöngébben csilingel.