IV.
Kiknek talán utjába álltam,
Higyjenek, mint én kezdek
Hinni a jó, békés Halálban.
Ugyis majd egy szép perc elrántja,
Álnok és gonosz ember,
Ki társát az Életben bántja.
Nem vagyok e bűn felelőse,
Én most társam nem bántom,
Könyörgök. hogy ne bántson ő se.
Ugyis-ugyis nagyon megbántam:
Csak nyomorultak élnek
Ebben a bus, bolond világban.
Könyörögve, sirva esengem,
Készülök elnémulni,
Fáj, fáj, óh ne hántsanak engem.
S minden harcnak bánat a vége.
Ne legyek most már többé
Senki élőnek ellensége.
Alázatos és siró szóval:
Nagy-nagy titkokat látok
S megteltem minden szívi jóval.
Túllátok már a földi rácson,
Fáj az élet. Mindenkit
Kérek: ne, ne, ne hántson.