Pásztor Árpád: Barangolások
S az oceánnak partja elmarad
Zsebkendőlengés, hangos búcsuszó
Teszik lágyabbá a hullámokat.
Víz, part, arc, város ködként összefoly;
Egy tétova, fekete, sűrü folt,
– Messzebb tűnik, már nincsen is sehol.
Ó, hány marad, ki el már sohse mén,
Hány tájat rezget az irigy idő
Utolszor most a szemek tükörén?
Elnézek a mély, sós vizek felett.
Nem ez –, a sós csöpp, a szemből folyó!
Az köti össze a földrészeket…