Lányi Sarolta: Cilicium
Harmatba fürdő szegfűk
Hogy dúskál köztetek kezem…
Én belétek temetkezem.
Mert drágák vagytok énnekem:
Az ő kezébe voltatok…
Csókoljatok, csókoljatok.
De én hervadtan is szeretlek
Majd zörgős koszorúba fonva
Titokban-kínzóim ti lesztek.
Gyötörve, tépve, marva.
Én aszkéta kéjjel tépetem
Bús magamat. Akarva…
Piros kis kútakat fakasszon
Vérezve várjam végemet
Én bús jegyes, örök menyasszony.