Jászay-Horváth Elemér: Hófehérke temetése
Ácsolok a bánatoknak sötét ébenfa-szavából,
Álmok hajló ciprusából, suttogón mit küld a távol,
S illatoknak cédrusából, melyből illatkönny csorog.
Koszorúzom fáj-virággal, könnyel ékes gyöngyvirággal,
Fehér arcu mirtusz ága hadd ölelje halkan átal,
Illatozva símogassák, bús, komoly kaméliák.
Ácsolok nehéz koporsót, sok virág közt, könnyesen,
Hadd nyugodjék illatok közt, szép szavak közt, holt szinekben.
Édes álmát nem zavarja vén szemeknek könnye sem.
Hófehérke nyugszik itten hófehéren, csöndesen.