Heltai Jenő: Dal
Heltai Jenő: Dal
Az évek elmúltak mögöttem
S ami előttem van, nagyon kevés:
Nehány unott csók, fáradt ölelés.
S ami előttem van, nagyon kevés:
Nehány unott csók, fáradt ölelés.
És semmi, ami izgat és új,
Kipróbált jászol, megszokott alom,
Önönmagán kérődző nyugalom.
Kipróbált jászol, megszokott alom,
Önönmagán kérődző nyugalom.
Hétköznapok egyformasága,
Amelyből mindig ugyanazt kapom,
Nincs tarka, ujjongó vasárnapom.
Amelyből mindig ugyanazt kapom,
Nincs tarka, ujjongó vasárnapom.
Járnak köröttem üde lányok,
Szemük kíváncsi, orcájuk pirul,
De szüzességük nem nekem virúl.
Szemük kíváncsi, orcájuk pirul,
De szüzességük nem nekem virúl.
És megy mellettem sok uj asszony,
A teste márvány, a haja selyem,
De derekát már nem én ölelem.
A teste márvány, a haja selyem,
De derekát már nem én ölelem.
És hallom uj dalok zenéjét,
Hanem a dal, a bátor, buja, vad,
Nem az én elnyűtt lantomon fakad.
Hanem a dal, a bátor, buja, vad,
Nem az én elnyűtt lantomon fakad.
Az évek elmultak mögöttem
S ami előttem van, nagyon kevés…
Csöndes elmúlás… csöndes temetés.
S ami előttem van, nagyon kevés…
Csöndes elmúlás… csöndes temetés.
