Ady Endre: Az én virág-halmom
Úgy terül rá testem-lelkemre
Idegenül és fonnyatagon,
Kiabáló jajjal, hidegen,
Mint őszi, tarka virág-halom.
Ezer másnak szivéből hullott,
Piros hó-harmat: a vér, a vér.
Piros és búshideg minden itt
Élet, árnyék, virág és babér.
Siet az én virág-halmomra,
Itt virrasztgat minden nyomorult.
Az én álmom riadt, őszi kert,
Hol minden holt virág összebujt.
Futnak a szinek a szememből
S tipornak szilaj vihar-lovak
Véres, őszi virágos kertemen
S hallom a futó sóhajokat.