Gáspár Kornél: Szemek
Gáspár Kornél: Szemek
Szemek, rejtelmes, nagy, sötét szemek,
Gyönyört s borzongást ébreszt éjszakátok!
Pillátok árnya úgy borul fölétek,
Mint Tasso büvös erdejére
A rejtelem homálya.
Egész világot sejtünk mélyetekben
S lelkünk nézésetekbe belefájul,
Mintha szirén-dalokkal hivogatna
A Szkilla és Karibdisz.
Gyönyört s borzongást ébreszt éjszakátok!
Pillátok árnya úgy borul fölétek,
Mint Tasso büvös erdejére
A rejtelem homálya.
Egész világot sejtünk mélyetekben
S lelkünk nézésetekbe belefájul,
Mintha szirén-dalokkal hivogatna
A Szkilla és Karibdisz.
Szemek, mélységes, szépséges szemek,
Úgy rémlik, forró pillantásotok
E földön nem először révedez;
Hogy egykor, lázban égve, tágra nyilva,
Róma cirkuszában bámultatok
A vértől gőzölgő, feltúrt porondra
S hogy ti villantatok rejtelmesen
A Borgiák homályos csarnokában,
Gyilok s arany méregpohár fölött
És ti lángoltatok mohón, sováran,
Csejthe várában, holdas, téli éjben.
Úgy rémlik, forró pillantásotok
E földön nem először révedez;
Hogy egykor, lázban égve, tágra nyilva,
Róma cirkuszában bámultatok
A vértől gőzölgő, feltúrt porondra
S hogy ti villantatok rejtelmesen
A Borgiák homályos csarnokában,
Gyilok s arany méregpohár fölött
És ti lángoltatok mohón, sováran,
Csejthe várában, holdas, téli éjben.
Szemek, káprázatos, csodás szemek,
Jaj annak, ki örvényetekbe szédül!
Nem méla, fájdalmas vágyat sugalltok,
De lázas, gyötrelmes, vad epedést,
Mely minden bűnre, kárhozatra képes.
Az ész elzsibbad, akarat kihal
Agyzsondító, rontó bűbájatoktól
S gyönyörben, kínban vérzik el a szív,
Amelyre tüzetek ráviharozza
A bűnös, lángoló szerelmet!
Jaj annak, ki örvényetekbe szédül!
Nem méla, fájdalmas vágyat sugalltok,
De lázas, gyötrelmes, vad epedést,
Mely minden bűnre, kárhozatra képes.
Az ész elzsibbad, akarat kihal
Agyzsondító, rontó bűbájatoktól
S gyönyörben, kínban vérzik el a szív,
Amelyre tüzetek ráviharozza
A bűnös, lángoló szerelmet!
Szemek, feledhetetlen, szép szemek,
Tekintsetek rám hosszu éjszakámban!
Ragyogjatok fölöttem mindörökre
Gonosz, bűbájos, édes fényetekkel
S hozzátok vissza újra azt a percet,
Melyet százszor megátkoztam azóta
És százszor megsirattam!
Tekintsetek rám hosszu éjszakámban!
Ragyogjatok fölöttem mindörökre
Gonosz, bűbájos, édes fényetekkel
S hozzátok vissza újra azt a percet,
Melyet százszor megátkoztam azóta
És százszor megsirattam!
