1.
1.
Matyi ebéd után mint máskor is szokta az utolsó falattal a szájában már az utcán lézengett.
Nehéz volt, butító a forróság és szembántó a ragyogás. A szomszéd fiú is jött már felülről a malacokkal. Ez a két semmirevaló malac sok gondot okozott a két fiúnak. Sohse lehetett nyugodtan fürdeni tőlük. Most is őrült futkározást vittek véghez elől a porban. A fiuk azonban szokatlanul csendesen mendegéltek utánnok. Bágyadtak, kedvetlenek voltak a melegtől és a fénytől sajgott a szemök. Előttük messzi a folyó sárga-köves ágya felett csillogva reszketett a levegő.
Egy hajításnyira volt a víz a utca végétől. Térdig érő burján lepte meg a folyóparti szemétdombokat fakó, poroszöld foltokban. Ebben szoktak hűsölni a malacok, persze meg kellett várniok míg elfeküsznek.
Kicsivel feljebb volt a fürdőhely. A gátnál, ahol mélyebb a víz és homokos a feneke.
Bolond zsivajgás jött ide onnan a fürdőzőktől. Égett bőrű, pucér kölykök hancúroztak a gyepen és hatalmasokat ordítva egymás hegyin-hátán ugrottak le a magos gátról a vízbe. Vagy elfeküdtek mozdulatlan a napon a forró homokban.
Néhányan sárral mázolták be magokat és visongatva ugráltak örömükben mint az ördögök. Egynémely ha megelégelte a fürdést és mászott kifelé a partra, akkor a fekete csapat nagyvihogva összeölelködzött véle, hogy újból vissza kellett mennie lemosdani.
Egyik gyereknek utána jött az anyja. Bőgve húzta fel azon vizesen ruháit. Az asszony kézen fogta és mert a fiú makrancoskodott, hogy egy kissé odább értek, pofozni kezdte. A többiek csúfolódva kiabáltak utánnok. Az asszony visszafordult és dühösen, szitkozódva fenyegette meg őket. Hanem közben kibocsájtotta markából a fia kezét. Uccu neki kereket oldott mellőle a kölyök. Az asszony utána. Lelkendezve, bukdácsolva a labodabokrok között, miken felakadt a szoknyája.
A sok meztelen kölyök a földön hempergett a kacagástól.
