BRÓDY MIKSA: ÉJUTÓ
BRÓDY MIKSA: ÉJUTÓ
Márta ne reszkess, Márta ne félj!
Mindjárt tovaszáll, tovaillan az éj.
A hajnali dér beteríti a rétet
És távoli téli derengés
Kortyokban issza már a sötétet.
Mindjárt tovaszáll, tovaillan az éj.
A hajnali dér beteríti a rétet
És távoli téli derengés
Kortyokban issza már a sötétet.
Még csak egy óra! Márta, no nézd,
Türjed a vak, fekete ölelést
Nevét se tudod? Ez a semmi!
De hallani hallod, suhog a tetőről
Takaród alatt vágyik pihenni.
Türjed a vak, fekete ölelést
Nevét se tudod? Ez a semmi!
De hallani hallod, suhog a tetőről
Takaród alatt vágyik pihenni.
Mindjárt kel a nap, vérfoltos az ég,
Az utcán lenn négy árva kerék
Nyöszörög; az ablakon sárga topáza
A hajnali napnak. Foszlik a semmi
És reggeli zaj törik a házba.
Az utcán lenn négy árva kerék
Nyöszörög; az ablakon sárga topáza
A hajnali napnak. Foszlik a semmi
És reggeli zaj törik a házba.
Alszol-e Márta?…
Nem hallod, amit a füledbe sugok?
A nagy fekete már elsuhogott,
De visszajön, s álmatlan leszel ujra,
Mert nem birod el hűs simogatását
És bántja szived hideg ujja.
A nagy fekete már elsuhogott,
De visszajön, s álmatlan leszel ujra,
Mert nem birod el hűs simogatását
És bántja szived hideg ujja.
Márta! hiába nem sziveled őt,
Ez a bujdosó lesz a te hű szeretőd; –
Még ma szemérmes, meg nem ölelget
Mint félénk vőlegény úgy pirul el
Ha a hajnali pára közelget.
Ez a bujdosó lesz a te hű szeretőd; –
Még ma szemérmes, meg nem ölelget
Mint félénk vőlegény úgy pirul el
Ha a hajnali pára közelget.
De az éjszaka szálai terjednek, nőnek
Egymásba fonódva, s mint fekete szőnyeg
Ólomnehezen betakarják arcod,
Akkor majd nyugodtan alszol.
Márta, Nászéjjeledet vele alszod.
Egymásba fonódva, s mint fekete szőnyeg
Ólomnehezen betakarják arcod,
Akkor majd nyugodtan alszol.
Márta, Nászéjjeledet vele alszod.
Alszol-e Márta?
Odakint szekerek robogása
Élet lobogása.
Élet lobogása.
Nyitogatják a gond kulcsával a boltot
Felgyujtja a nap, mit az Éjjel eloltott, –
Szomoru vigságtól zajosak az utak
Árulják a tisztes nők magukat
S te alszol; megnyugszik a tested. –
De nemsokára orozva lesked,
Elnyúlva a mélyben, mint fenevad,
A semmi, kinek a menyasszonya vagy, –
Nem mocczan, nem éled,
Vasszaga van a lehelletének.
Felgyujtja a nap, mit az Éjjel eloltott, –
Szomoru vigságtól zajosak az utak
Árulják a tisztes nők magukat
S te alszol; megnyugszik a tested. –
De nemsokára orozva lesked,
Elnyúlva a mélyben, mint fenevad,
A semmi, kinek a menyasszonya vagy, –
Nem mocczan, nem éled,
Vasszaga van a lehelletének.
