PETERDI ISTVÁN: A BAJBAN
PETERDI ISTVÁN: A BAJBAN
Lám, tegnap még, ha asszony járt az utcán
Hogy mondtad: mintha finom keretében
Egy örök mozdulattal állna és mosolyogna.
S szivedben s ereidben melegitőn lobogva
Nagy, mély öröm a küzdő vágyak seregében
Győzvén, hogy terjedett s hogy tett szelid-nyugodtá.
Hogy mondtad: mintha finom keretében
Egy örök mozdulattal állna és mosolyogna.
S szivedben s ereidben melegitőn lobogva
Nagy, mély öröm a küzdő vágyak seregében
Győzvén, hogy terjedett s hogy tett szelid-nyugodtá.
Ma, mondd, megismernéd-e, s vaj’ látnál-e ködöt,
Mely, körülreszketőn finom arcéleik
Mint tiszta istennőket viszi tovább lebegve?
Mondd, van e zaklatott, megvert agyadnak kedve
Úgy nézni, a ki jár, mint áhitatra intő képeit,
Mint harcszakitó, szép szerszámait a csudás természetnek?
Mely, körülreszketőn finom arcéleik
Mint tiszta istennőket viszi tovább lebegve?
Mondd, van e zaklatott, megvert agyadnak kedve
Úgy nézni, a ki jár, mint áhitatra intő képeit,
Mint harcszakitó, szép szerszámait a csudás természetnek?
Ugy-e hogy látod, látod, mint bajban és nyomorban
Nincs semmi, csak magad, s jajod s zúzó dühöd?
Ugy-e, hogy sirva látod: nincsen mit várni honnan!
Hogy őrjitő közöny ellened esküdött?
Ugye-e hogy gondolnod is a ködben járó nőre
Halálranevetésig mulattató és dőre
Hogy nincs kérő szavad a gyönyörű világhoz
Melyet, mert semmitmondó, mert kong a hazugságtól (magad is meg ne átkozz.
S hogy csak a bajban élsz, látod, hogy csak a bajban
Hogy akkor vagy igaz, ha szádban ezer jaj van
És máskor ostoba, igaztalan és léha –
Ugye-e, hogy látod, sirva látod
Te fájdalom fia s halálig martaléka.
Nincs semmi, csak magad, s jajod s zúzó dühöd?
Ugy-e, hogy sirva látod: nincsen mit várni honnan!
Hogy őrjitő közöny ellened esküdött?
Ugye-e hogy gondolnod is a ködben járó nőre
Halálranevetésig mulattató és dőre
Hogy nincs kérő szavad a gyönyörű világhoz
Melyet, mert semmitmondó, mert kong a hazugságtól (magad is meg ne átkozz.
S hogy csak a bajban élsz, látod, hogy csak a bajban
Hogy akkor vagy igaz, ha szádban ezer jaj van
És máskor ostoba, igaztalan és léha –
Ugye-e, hogy látod, sirva látod
Te fájdalom fia s halálig martaléka.
