JUHÁSZ GYULA: GEMMÁK ÉS HERMÁK
Dekadens cézárának érzem magam s fejem
A borostyánt kívánja, mely drága ünnepen
Mámort csitit, míg zöldje álmatagon pereg ránk.
A fáradt, nagy szemek, a keskeny szájak éle
Vágyak nélkül merednek a hádeszi sötétre.
Ó régi rokonok, ó utolsó cézárok!
Ki Numa birtokán pár évig haldokoltam.
Virgilius versét olvasva holdas éjen
Lonckoronás hegyek hűs, harmatos tövében
S reménytelen szemekkel néztem szűz csillagokra.