BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN
valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar
ide vágy vissza a földről hol bármi sorsban
élni és halni kell; mely ápol s eltakar.
s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt,
látván sok harci jelt ős ívek oldalán.
felhőn az angyalok készültek már a harcra,
melyre a holtakat felkölté Alderán.