ADY ENDRE: EGY UJ VIRÁGÉNEK
Első és utolsó virága,
Csodálatos ember-világ, én,
Lám még mindig élek.
Minden senki rabolja, tépi,
Készülnek buta mű-virágok
S én áldásom küldöm.
Hervassz el engem, itt az óra
S erdődben többé ne nyiljon más,
Csak olcsó ciklámen.
Vagyok egyetlen, szent virága
Halódva száz-száz csók-növénynek,
Kik éltek miattam.
Engem mindenki megcibálhat,
Virágok ura, be jó lenne
Elmulni, de félek.