Vasúton.
fullasztó mély most az ég
mély:
vasból épült sínuton
vigan lüktet vonatom
s nincs benn más személy.
kitekintek ablakán:
hej!
nem látszik más csak az ég,
mint egy végtelen vidék
helyvesztett hely.
Nem pottyanok-e belé?
Bár!
Lelkem máris belevész
mint egy előtt kelevéz,
vitorlás madár.
messze fenn egy tengeren
van:
szellő csapja homlokát
vigan hajtja csolnakát:
„Gyi te gyi lovam!”
vizen forgó karikám,
szállj!
vonz a hab és vonz a nap,
lenn maradhat aki rab,
de te meg se állj!”