Ady Endre: Hiába hideg a Hold
Ady Endre: Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk forrón ütött
S szent láz verte az éjszakát,
Melybe két, szép, nyomorult embert
Terelt be a véletlen Idő,
A sokféle Időnek egye,
Irgalmas, bolond, dus Idő,
Mely asszonyommal összehajtott
S melynek azóta nincs mulása.
A mi óránk forrón ütött
S szent láz verte az éjszakát,
Melybe két, szép, nyomorult embert
Terelt be a véletlen Idő,
A sokféle Időnek egye,
Irgalmas, bolond, dus Idő,
Mely asszonyommal összehajtott
S melynek azóta nincs mulása.
Égő sebek az Égen s fázva
Suhog itt a földön a palást,
Suhog utánunk a palást,
Szomoruságunk hosszú palástja,
Éjszínű, királyi mezünk,
Pirosló, bus szerelem-sujtással,
De elől meztelen csillogunk,
De szabad mellünk kivilágol.
Suhog itt a földön a palást,
Suhog utánunk a palást,
Szomoruságunk hosszú palástja,
Éjszínű, királyi mezünk,
Pirosló, bus szerelem-sujtással,
De elől meztelen csillogunk,
De szabad mellünk kivilágol.
Nincs már Közel és nincs már Távol.
Régi asszony s régi legénye
Ugy suhanunk, úgy simulunk,
Ugy hull reánk a hűs Holdnak fénye,
Ugy borulunk, ugy remegünk
Egymásba, mintha soha-soha
Kettő nem lettünk volna ketten.
Régi asszony s régi legénye
Ugy suhanunk, úgy simulunk,
Ugy hull reánk a hűs Holdnak fénye,
Ugy borulunk, ugy remegünk
Egymásba, mintha soha-soha
Kettő nem lettünk volna ketten.
Mindig ezt az asszonyt szerettem.
Szájában és szivében voltam
S ő volt a szám s az én szivem,
Mikor ittasan kóboroltam,
Kárhozottan, a váradi éjben,
Mikor már eltemettem a trónom,
Porrá paskolt a suta Sors
És voltam a senkibbnél senkibb.
Szájában és szivében voltam
S ő volt a szám s az én szivem,
Mikor ittasan kóboroltam,
Kárhozottan, a váradi éjben,
Mikor már eltemettem a trónom,
Porrá paskolt a suta Sors
És voltam a senkibbnél senkibb.
S akkor volt, amikor ő ment itt
Hozzám-hajtott, édes némberem
S akkor volt, amikor nagy-ámulva
Tárta ki karját két szakadt
Egy-ember és megint egy lett újra.
És nem is volt ez szerelem,
Csak visszaforrás ujra itt,
E választó, bitang időben.
Hozzám-hajtott, édes némberem
S akkor volt, amikor nagy-ámulva
Tárta ki karját két szakadt
Egy-ember és megint egy lett újra.
És nem is volt ez szerelem,
Csak visszaforrás ujra itt,
E választó, bitang időben.
Kósza Időben, kósza nőben
Láttok azóta, ha akartok,
Egy-bennünket cibálva tép
Az egy utcáju Idő, e zsarnok.
Hiába, az asszonyom megőszűl,
Hiába, hogy én megkopok,
Hozzánk jártok még irigyelni.
Láttok azóta, ha akartok,
Egy-bennünket cibálva tép
Az egy utcáju Idő, e zsarnok.
Hiába, az asszonyom megőszűl,
Hiába, hogy én megkopok,
Hozzánk jártok még irigyelni.
Csillagunk a hideg Hold. Lelni
Se lehet csillagot hidegebbet,
De bennünk ősz hajak, csorba dalok
Szeretnek és forrva szeretnek.
Senkise érti, mert sohse volt ez
S szomoru palástunk elnyúlva kacag.
De meztelen előnk csillogva az éjben
Egyen, nagyon, uj és uj ájulással,
Egyen, nagyon, örökre összetapad.
Se lehet csillagot hidegebbet,
De bennünk ősz hajak, csorba dalok
Szeretnek és forrva szeretnek.
Senkise érti, mert sohse volt ez
S szomoru palástunk elnyúlva kacag.
De meztelen előnk csillogva az éjben
Egyen, nagyon, uj és uj ájulással,
Egyen, nagyon, örökre összetapad.
