BALÁZS BÉLA: ÚTILAPÚ A TALPAMON
BALÁZS BÉLA: ÚTILAPÚ A TALPAMON
Darvak, gólyák költöztek először
Aztán indult a sok viziszárnyas
Törik szélben már a száraz nádas
Kopasz fákon látszanak a fészkek.
Aztán indult a sok viziszárnyas
Törik szélben már a száraz nádas
Kopasz fákon látszanak a fészkek.
Lám csontos már az országút járni
Kocsinyomban a vörös nap fénye
Aranyszálat húz a messzeségbe
Fénytelen viz tükrözi a partot.
Kocsinyomban a vörös nap fénye
Aranyszálat húz a messzeségbe
Fénytelen viz tükrözi a partot.
Csudálkozva körül-körül nézek:
Lám mostan itt vagyok! –
Sok emberben most barátot érzek
És meghatva szólitom meg őket.
Lám mostan itt vagyok! –
Sok emberben most barátot érzek
És meghatva szólitom meg őket.
És az uccák oly halványak, szépek
Mintha már csak emlékeznék rájuk
Súlytalanul ingok, ködre lépek –
Talán én is megyek nemsokára?
Mintha már csak emlékeznék rájuk
Súlytalanul ingok, ködre lépek –
Talán én is megyek nemsokára?
