BALÁZS BÉLA: LEHETETT VOLNA
Ki tudja sorsunk merre jár velünk? –
Egész közel
Van kettőnknek egy titkos szigetünk
De mi sem lépünk arra már soha.
De ott van most is kettőnk szép lakása
Ott van mögötte.
S bár adtam fejem hiú vándorlásra
Ki mondja, hogy én hontalan vagyok?
S útamat szegik fényes tengerek
Melyekre ki nem szállok.
Tágul és nő világom míg megyek. – –
– És az ösvényem egyre keskenyül.