GELLÉRT OSZKÁR: A GYERMEKISTEN
GELLÉRT OSZKÁR: A GYERMEKISTEN
„Anyád emlőjén apró emberem
Te vagy az ártatlan fehérség.
Te vagy a szinek mindensége.
Kik téged értenek, ott tartanak már,
Hogy az istent is értsék.”
Te vagy az ártatlan fehérség.
Te vagy a szinek mindensége.
Kik téged értenek, ott tartanak már,
Hogy az istent is értsék.”
Tied az élet harmatos teje.
Csak ezt tudom. Hát szívd kis állat.
Ha van igaz, örök tulajdon:
Ez a tiéd. És nincs, aki mohóbban,
Szebben szürcsölje nálad.
Csak ezt tudom. Hát szívd kis állat.
Ha van igaz, örök tulajdon:
Ez a tiéd. És nincs, aki mohóbban,
Szebben szürcsölje nálad.
„A bölcsesség te vagy s te vagy a báj.
Te vagy a szent tökéletesség.
Ha valahol istent keresnek,
Ne fenn az égben, tarka messzeségben,
Itt lenn, benned keressék.”
Te vagy a szent tökéletesség.
Ha valahol istent keresnek,
Ne fenn az égben, tarka messzeségben,
Itt lenn, benned keressék.”
Én keresem. Karmolj, harapj, szakíts,
Mutasd magad szent farkasember.
Én látlak, látlak már. Anyád emlőjén
Egy tejcsöpp mellett egy vércsöpp piroslik
Vádló, sikoltó sejtelemmel…
Mutasd magad szent farkasember.
Én látlak, látlak már. Anyád emlőjén
Egy tejcsöpp mellett egy vércsöpp piroslik
Vádló, sikoltó sejtelemmel…
