REICHARD PIROSKA: A NEVETŐK
REICHARD PIROSKA: A NEVETŐK
Vannak elhervadt, halott emberek
kik már nem sírnak, nem sóhajtanak,
kik már nem várnak, már nem küzdenek,
kik magukat temetve bolyganak,
itt bolyganak.
kik már nem sírnak, nem sóhajtanak,
kik már nem várnak, már nem küzdenek,
kik magukat temetve bolyganak,
itt bolyganak.
Elmult tőlük irigység, gyűlölet:
mért tülekedne, ki mit sem akar –
aki legszomorubb: mindég nevet,
mert a nevetés mindent eltakar,
jól eltakar.
mért tülekedne, ki mit sem akar –
aki legszomorubb: mindég nevet,
mert a nevetés mindent eltakar,
jól eltakar.
Hű barátok és vidám cimborák,
kacagásuk visszhangot keltve cseng:
másoknak töltik az öröm borát
s a szívükben halotti néma csend,
nagy néma csend.
kacagásuk visszhangot keltve cseng:
másoknak töltik az öröm borát
s a szívükben halotti néma csend,
nagy néma csend.
S olykor a vad vidám zaj közepett
összecsendül két hazug nevetés
és két ember, ki örökké nevet,
ijedten elnémulva összenéz,
csak összenéz – – –
összecsendül két hazug nevetés
és két ember, ki örökké nevet,
ijedten elnémulva összenéz,
csak összenéz – – –
