b) I. Károly ága (vázsonyi).
b) I. Károly ága (vázsonyi).
(VI. táblán.)
I. Károly (IV. István és gr. Stubenberg M. Czeczil fia) szül. 1753. mart. 4-kén Pozsonyban. A bécsi Terézianumban neveltetvén, már ekkor jelét adá jeles tehetségének. Ez időben kitünteté magát Rapinus „A görög vezérek jelleméről“ írt művének németre forditásával, valamint 1768-ban „Magyarország átalakulása“ czímű latin versezetnek szintén németre forditásával. Már húsz éves korában 1773. nov. 9-én cs. k. kamarási méltóságra, 1775. jul. 1-én pedig az illíriai udv. biztosságnál tanácsosi hivatalra neveztetett ki, innen 1777. mart. 7-én a közöns. kamarához ment által. II. József császár észrevévén benne a láng lelkű és hasznos utazások által is ismeretekben tökélesitett férfiút, nyilvános állami hívatalokra szánta, és 1782-ben mint udvari tanácsost és referendariust Békesvármegye főispánjává nevezte *. A közbejött változások miatt e főispánságot valósággal csak 1785-ig viselhetvén, azt ismét csak 1790-ben vette át. Időközben 1785. évi dec. 10-kén v. belső tit. tanácsossá, Tárnokmesterré, és kamarai elnökké, 1788. dec. 18-án pedig országbiróvá és a m. kir. helytartó tanács elnökévé neveztetett. Az 1790. évi országgyűlésen ő volt az alkotmányos kiegyenlítés egyik hatályos szónoka, valamint az 1792. évi orsz. gyül. eredményének előmozditója. Ez utóbbi év jun. 25-kén Sz.-István kir. ap. jeles r. nagy keresztjével jutalmaztatott. 1802. aug. 21-kén az állami finanz-ügyek elnökségével bizatott meg, 1808. jan. 6-kán az arany gyapjas rendbe vétetett fel, és azon évi aug. 26-kán államtanácsosi minister lett. 1809-ben a hadsereg ministerének neveztetett ki; mig végre az államministerium elnökévé lett. 1815. május 23. arany polgári érdem keresztet, 1821. aug. 15-kén pedig kitüntetésűl tisztviselősége félszázados ünnepére a Sz.-István rendnek drága kövekbe foglalt diszítményével lepetett meg. Meghalt Bécsben 1826. sept. 28-án, eltemet. Oroszvárott oct. 2-án. * Nejétől herczeg Khevenhüller-Metsch Mária-Antónia csill. k. hölgytől (sz. 1759. apr. 10. férjh. 1776. febr. 12. † 1809. jan. 18.) a táblán látható kilencz gyermeke között fiai a) VIII. Ferencz, b) II. Károly, c) Ferdinand és d) Miklós maradtak, kik ágaikkal együtt itt következnek.
Bécsi magyar Hírmondó 1783. évfoly. 59-ik levél.
Wiener Zeitung 1826. Jgang nro 231. és 1827. nro 139. és Czech J. Győri főisp. 53–57.
a) VIII. Ferencz szül. 1777. jun. 25-én * cs. kir. kamarás. Tiszti pályáját mint Pozsony megye tiszteletbeli aljegyzője kezdé meg. 1805-ben a Győr megyei felkelő nemes sereg vezérévé lett. 1809-ben atyja mellé Győr vármegye főispáni helytartójává neveztetett, és alezredesi ranggal ismét a felkelő nemes sereg vezérévé választatott, a midőn is a győri franczia ütközetben tettleg dicsérettel részt vett. A nemes sereg feloszlatása után valóságos alezredesi ranggal jutalmaztatva, a m. kir. nemes testőrséghez második hadnagyúl alkalmaztatott. 1813-ban ismét nemesi sereg szerveztetvén, a Győr, Moson, Veszprém és Komárom megyei osztályok vezérlétével bízatott meg, és ezekkel a Hessen-Homburgi hzg vezénylete alatt volt hadtesthez rendeltetvén, részt vett a maçoni ütközetben, hol vitéz bátorságának legszebb jeleit adta, miért is a fölség nevét viselő huszárezred ezredesévé és parancsnokává neveztetett ki. A béke helyre álltával ismét a kir. ns. testőrséghez tétetett át. Atyja halála után, melyre nézve részvétéről a királyi fölség saját kezűleg tudosítá, * 1826. sept. 30. Győr vármegye val. főispánjává és val b. tit. tanácsossá neveztetett, és a főispánságba 1827. sept. 17-én ünnep. beiktattatott. Utóbb a Szt.-István rend keresztjét is megkapta, és végre a m. k. testőrség főhadnagya és altábornagy lett. Nőűl még 1799. máj. 6-kán gróf Ferraris Mária (szül. 1788. sept. 3.) cs. ker. és palota-hölgyet vévén, ez okból 1812. dec. 22-én megnyeré, hogy nevéhez ő és utódai a Ferraris nevet-is fölvehessék. * Meghalt 1839. oct. 6-kán. * Nevezett nejétől a táblázaton látható tíz gyermeke született, kikben a fiúk közűl már csak Emánuel (szül. Pozsonyban 1808. dec. 26.) cs. kir. kamarás, őrnagy és a pesti nemzeti testgyakorló vívó intézet elnöke, és Bódog (szül. 1810. nov. 20.) cs. k. kam. vannak életben. Ez utóbbi Oroszvárnak tulajdonosa, 1848-ig Vas megye főispáni helytartója volt, jelenleg (1865–6-ban) Győr megyéből orsz. gyül. képviselő. Nejétől gr. Reichenbach-Lessonitz Emiliától (szül. 1820. jun. 8.), kit 1839. mart. 10. vett nőűl, a táblán látható hat gyermeke származott; ezek közűl is Viktor (szül. 1842. jul. 1.) jelenleg (1865/6.) Moson megyei orsz. gyül. képviselő.
Más adat szerint jul. 12-én, de ha ez nem egészen tévedés, akkor ez utóbbi napon valószínűleg csak kereszteltetett.
Wiener Zeitung 1826. Jg. nro 225.
Current. Exc. Consilii Reg. Hung. aulici 1812. nro. 31693.
Más, előttem valószínűbb adat szerint octob. 9-én.
b) II. Károly (I. Károlynak hzg. Khevenhüller-Metsch Antóniától fia) szül. 1779. jun. 20-án. * Cs. kir. kamarás, előbb az állami közöns. kamara al-elnöke, Pozsega vármegye főispánja, val. b. tit. tanácsos, majd 1825. körűl kamarai elnök, Mosony vármegye főisp. és főkamarás mester volt. Meghalt Budán 1834. dec. 18-án. * Birta a L-Sz.-Miklósi uradalmat. Háromszor nősűlt, első neje 1800. sept. 8-tól gróf Eszterházy Fáni († 1804. jul. 3.) kitől maradt fia 1) Pál (szül. 1802. aug. 8.) Cs. kir. kamarás. ki 1854. jul. 15-én nőűl vette gr. Kornis Annát. – Második neje 1806. septemb. 4-től gr. Festetich Julia († 1816. nov. 8.) ettől a táblán látható hat gyermeke maradt, (lásd VII. táblán) köztök fiúk a következők 2) Henrik (szül. 1812. nov. 4.) cs. k. kamarás, előbb Mosony várm. első alispánya, innen 1842-ben kir. táblai báró, utóbb Mosony vármegyei főispán 1848-ig, sőt 1849-ben is a magyar kormány alatt. 1843. máj. 22. vette nőűl báró Mesko Iréne cs. k. hölgyet. Gyermekei nincsenek. 3) Herman (szül. 1814. máj. 17.) cs. k. kamarás, és több sz. kir. város diszpolgára, 1850. után a nagyváradi cs. kir. helytartóság elnöke, 1863-ban gr. Forgách Antal után udvari kanczellár 1865-ig. Nejétől mező-szegedi Szegedy Karolina (szül. 1817. aug. 30) csill. ker. hölgytől, kit 1842. jan. 10-én vett nőűl, a táblán látható négy gyermeke van. 4) Ottó (szül. 1815. jul. 21-én. * Vas megyében Molnáriban), 1848-ban volt m. nemzetőrségi őrnagy s. a. t. Nejétől gr. Csáky Gabriellától, (kit 1856. aug. 20. vett nőűl) a táblán látható két gyermeke van. 5) Béla (sz. 1816. oct. 21-én) cs. k. kamarás, val. b. tit. tanácsos és tábornok. – II. Károlynak 1819. aug. 3-óta harmadik neje gróf Seilern u. Anspang Crescentia (sz. 1799. máj. 13. – utóbb gr. Széchenyi Istvánné), kitől a VIII. táblán látható hét gyermeke született.
Más adat szerint szül. 1778. jan. 20.
Más adat szerint nov. 26-án.
Más adat szerint jul. 20.
c) Ferdinand (szül. 1783. jun. 13.) katonai pályára lépvén, már atyja halálákor 1826-ban cs. k. kamarás, tábornok, a szardiniai Sz.-Lázár nagy ker.- és szicziliai Ferdin. r. vitéze, és majlandi dandár parancsnok, utóbb altábornagy és az olaszországi második hadtest parancsnoka, 1841-ben Velencze parancsnokává neveztetett, * és az volt 1848. mart. 22-ig. Meghalt 1862. octob. 7-kén. Nejétől gróf Széchenyi Zsófia cs. k. hölgytől, kit 1807. septemb. 13-kán vett nőűl, gyermeke nem maradt.
Világ pol. hirlap. 1842. jan. 2. szám.
d) Miklós szül. 1796. dec. 2-án; cs. kir. kamarás, ifjabb korában szintén a katonaságnál szolgált, és már 1824-ben a Walmoden vasasezredben százados volt. Birja a darufalvi (Draszburg) urodalmat. Nejétől báró van Loc zu Wissen Julia csill ker. hölgytől (szül. 1797. dec. 1.) kit 1820. nov. 16-kán vett nőűl, a VI. táblán látható tíz gyermeke született, kik nagyobbára szintén katonai pályán állanak, közűlök Frigyes 1848. máj. 20-kán mint uhlanus főhadnagy halt meg. Nejétől gr. Stubenberg Anna, cs. k. hölgytől, kit 1848. febr. 22-kán mint Remekházy János özvegyét vett el, gyermekei nem maradtak. Gábor (szül. 1828.) őrnagy és kamarás, 1851. jun. 2-kén vette nőűl báró Vittinghoff Zsófia csill. ker. hölgyet, ettől két gyermeke a táblán látható.
