Tomcsányi család. (Tomcsínyi)
Turócz vármegye régi tősgyökeres családa, és Tomcsin helységnek, melyről nevét vette , most is birtokában van: névszerint itt birtokol és székel a család egyik derék tagja Tomcsányi Vilmos az 1833–1848. év közti időkben Turócz megyének fokonkénti előléptetéssel hosszu ideig szolgabirája, kinek fia Móricz 1861-ben Turócz megyének törvényszéki tanácsosa és telekkönyvi főnöke volt az általános lemondásig.
A családnak egyes ágai más megyékbe is elszakadtak, így Trencsin megyében már 1666-ban Dubniczán, 1688-ban Turnán székelt a Tomcsányi család egy ága, ebből 1748-ban Zolnán találjuk Györgyöt, 1768-ban ugyan ott Jánost és fiát Jánost, Szedlicsnán pedig Pált és fiait Józsefet és Pált, 1803-ban Nemes-Kotessón laktak Ignácz és Ágoston, Szedlicsnán József és fia Károly és unokája Lajos. Végre 1837-ben Szedlicsnán Károly és fia Lajos.
Turócz megyében a XVII. század második felében élt Tomcsányi György, ennek fia volt András, ennek fia volt Sámuel, ki Békes megyébe költözött, hol nemességét 1736-ban kihirdetteté. Fia János a Békes megyei ágnak lett terjesztője. Ezen János még atyja életében 1731-ben Békes megye esküdtje lett, a midőn e hivatalára felesküdtetett. 1732-ben törvényszéki ülnök lett. 1735-ben a Péróféle lázadás elnyomatásában kitünő részt vévén, ezen érdemeiről 1736-ban Békes vármegye elismerő levelet adott. Ez időben a Gyulai urodalom törvényszéki jegyzője is volt, mint egy, az urodalmi oklevelek átadásáról szóló okmány tanusítja. Úgy látszik, ez idő után Pestre vagy Pest megyébe tette át lakását, mert 1740-ben Turócz megyétől nyert nemesi bizonyítványát 1742-ben Pest megyében hirdettetvén ki, ekkor már Pest megye főpénztárnoka s táblabirája volt. 1767-től 1772-ig a Gyulai urodalomnak igazgatója volt. Meghalt 1777-ben, eltemettetett Gyulán a sz. háromságról nevezett kápolnában, hol vörös márvány emléke olvasható, melyen „castri gyulensis rector“-nak neveztetik. Fia maradt:
Kristóf Békes megyénél hosszú ideig 40 éven felűl viselt késő aggkoráig különböző hívatalt, és főleg a békesi járásban főszolgabiróságot. Nemességét Pest megyétől 1792-ben kivett nemesi bizonyítványával Békes megyében 1793-ban hirdetteté ki, majd ismét 1815-ben már fiai Mihály, József és Károly neveikre is. Meghalt Békesen 1833. febr. 2-án kora 78. évében. Három neje volt, az elsőtől Ujváry Annától (1795.) lettek gyermekei:
3. II. János, kinek fia II. Kristóf.
Második nejétől Káló Teréziától:
4. Klára szoboszlai Tóth Andorné.
5. Janka Wieland János ó kigyósi urod. pénztárnokné.
Harmadik nejétől Szathmáry Annától;
6. Fer. Mihály szül. Békesen 1805-ben, mint cs. kir. lovas százados, utód nélkül halt el.
7. József szül. 1807. mart. 26-án Békesen, hívatalos pályáját Békes megyénél mint aljegyző kezdé, majd főszolgabiróságot, és 1848-ban másod alispánságot viselt. Az 1847. évi országgyűlésen mint Békes megye követe tünteté ki magát, és 1848-ban Arad-, 1861-ben Csongrád megye főispánjává lett. Neje Novák Jozéfa.
8. Károly szül. 1812. nov. 15-én, cs. kir. lovas kapitány, nőűl vette gr. Bolza Máriát.
I. Kristófnak – úgy látszik – testvére volt Miklós, 1801-ben Pest megye esküdtje.
Ezen ág családfája következő:
György Túróczban 1670. körűl.; András; Sámuel Békesben 1736.; I. János Békes-gyulai urad. igazg. sz. 1703. † 1772.; I. Kristóf sz. 1755. † 1833. Békesi fő sz. biró (1. Ujváry Anna 1795. 2. Káló Teréz. 3. Szathmáry Anna); Miklós Pest v. esküdt 1801.; 1-t. Teréz (Káló Antal); Alajos.; II. János 1815.; 2-t. Klára (szoboszlai Tóth Andor); Jozéfa (Wieland János); 3-t. F.-Mihály sz. 1805. kapitány †; József sz. 1807. főispán (Novák Jozéfa); Károly sz. 1812. cs. k. kap. (gr. Bolza Mária); II. Kristóf.
A család egyik ágából, mely Nyitra megyébe szakadt, Prassiczon szül. 1755. dec. 4-én Tomcsányi Ádám a pesti Egyetemnél volt tanár, ki 1731. jul. 24-én kora 76. évében halt meg.
Egy ág Bács megyébe szakadt, hol Tomcsányi idősb András Bács megye egyik táblabirája, és Zenta város birája, meghalt 1860. febr. 17-én.
Tomcsányi György 1787-ben a temesi kerületben főtartományi biztos volt.
A család czímere a vért kék udvarában zöld téren lovas magyar vitéz, jobb kezével kivont kardot, bal kezével a kantárt tartva; fölötte jobbról arany csillag, balról ezüst félhold ragyog. A paizs fölött szarvaival fölfelé félhold nyugszik és a fölött csillag ragyog. A vértet foszladék veszi körűl.