Sztrokay család. (Nemes-Csói)
Sztrokay család. (Nemes-Csói)
Vas megyei nemes család a Nemes-Csó helységben közbirtokos törzsből. Családfája mintegy a XVII. század elejétől kezdve következő: *
Családi közlés szerint.
László (Kajtár Erzse); Sándor (Vitnyédy Julianna); Károly (Sénye Kata); János (Szalay Bora); I. Pál 1756. (Vörös Zsuzsi); István (Farkas Erzse); György; II. László; II. Pál 1796. insurg. (Horváth Magdolna Berek-allyáról); János.; Zsigmond kapit.; III. László; Folyt. a köv. lapon.; Ignácz Soproni ev. tanár.; Sándor 1809. insurgens h.; Gyula.; Boldizsár törv. ülnök Szegeden 1859.
II. Pál, ki az előbbi lapon. 1796. insurg. (Horváth Magdolna Berek-allyáról); Antal sz. 1780. † 1850. ügyv. s akad. tag. (Kéler Kata); Sándor; László; Lajos Somogyban bírt.; Sándor Berek-allyán.; József Horváthorsz.; Elek sz. 1818. † 1847. főhadnagy.; Gyula Győr vm. aljegyző † 1846.; Béla.; Amália (hamvai Sándor Fer.); Lajos (Molnár János)
A négy első ízben állókról iratik, névszerint Lászlóról, hogy Ns. Csónak védelmezője volt a kőszegi őrség beütései ellen, Jánosról mint vajdáról, hogy a török háborúban vett volna részt.
I. Pál a többi Ns. Csói közbirtokossággal Ns. Csóra III. Károly királytól uj adománylevelet kapott, és 1756-ban a Vas megyei kétségtelen nemesek sorában állott. Tőle három ágon jő le a család. György fia Zsigmond a mult század végén kapitány volt. II. Lászlónak utódai közűl Sándor 1809-ben a Vas megyei nemesi fölkelésben vett részt, Ignácz a Sopronyi evang. Lyceumban volt tanár. Ennek fia Boldizsár 1859-ben a szegedi cs. k. törvényszék ülnöke.
Istvánnak fia II. Pál 1796-ban a Vas megyei felkelő nemes sereg tagja. Neje volt Berekallyi és tompaházi Horváth Magdolna, ettől gyermekei Antal, Sándor és László. Sándornak fia Lajos Somogyban, Sándor Berekallyán közbirtokos. Lászlónak fia József Horvátországban.
Legnevezetesebb tagja volt a családnak Antal, szül. Salfán 1780. dec. 20-án. Pestre telepedvén, mint ügyvéd, nemességét Vas megye előtt 1808-ban igazolta. Mint jeles jogtudós a m. akademiának már felállítása korában rendes tagja, több megye táblabirája, és több fő család jogi képviselője volt. Egyszersmind birtokos Ns. Csóban, Salfán és Kopácson. Meghalt 1850. jul. 9-én. Nejétől Kéler Katalintól gyermekei a táblán láthatók. Ezek közűl Elek szül. 1818. aug. 12-én, katonai pályára lépvén, 1837-ben m. kir. testőr, 1842-ben huszár fő hadnagy lett, meghalt 1847. sept. 23-án. Tanúlt készültségét „Az erődítés tudománya” czímű munkája bizonyítá. Testvére Gyula Győr megye aljegyzője volt. Meghalt 1846-ban. Béla ns. csói és gyóni közbirtokos, és ez utóbbi községi evang. egyház felügyelője, 1849-ben volt honvéd főhadnagy.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld tér fölött lovon ülő magyar vitéz, kivont kardot villogtatva, fölötte jobbról arany csillag, balról ezüst félhold ragyog.
A család ágost. ev. vallású.
