Szereday család. (Szent-Háromsági)
Szereday család. (Szent-Háromsági)
Mint előneve is mutatja, marosszéki székely család. Már a XVII. század elején e helyről irta előnevét, mely néha szent-rontási (jobban szent-Trontási * (az az S. Trinitas) alakban fordúl elő.
Marosszéki Szentháromság helység neve Szent-trontás alakban valószinűleg a latin Szent-Trinitas-ból eredt.
A Szereday családnevet már 1349-ben I. Lajos király hadseregében találjuk, midőn annak viselőjét a sodró folyam árjaiból maga a nagy király menté ki. *
Horváth Mih. Magyar orsz. tört. 2. kiad. II. 101.
1607-ben szent-trontási Szereday András a szárhegyi Lázárok perében egyik választott biró. *
Hodor K. szerint.
1639-ben Szereday Péter élt. *
Haller Gábor naplója.
1722-ben Péter országgyülési követ és kir. hivatalos. (?) 1732-ben a parajdi sóbányák isnpectora volt. *
Apor, Synopsis Mutationum 291.
Ez időben éltek: István, János és Imre, ki borosan vizbe fúlt, Zsigmond 1740-ben Szent-Rontási Szereday András Mihálcz Mihály veje, megfagyott. *
Ugyan ott 208.
Borbála 1735. táján Jábróczky Gáborné, eltemetve 1750. körűl Viczében.
1760-ban András kanonok és egyházi munkát iró. *
Horányi Memoria Hung. II. 365.
1758-ban Ágnes, Sándor Pálné. 1770-ben Katalin Pekry Imréné Harinnán birtokos.
Kristóf 1771-ben kir. pénztárnok Küküllő megyében, 1784-ben kir. táblai számfölötti ülnök.
Péter 1771-ben valóságos, Ferencz számfölötti ülnök Marosszékben.
Elek 1784-ben kir. táblai val. ülnök.
Antal gyula-fejérvári nagy-prépost, és első és utolsó kir. táblai praelatus; ezzé lett 1771-ben. Jogi munkát, azután a gyulafejérvári püspökség történetét irta meg, mely 1790-ben, és az ottani sirkövek feliratairól pedig 1791-ben jelentek meg.
Kristóf Küküllő megyében 1794-ben szolgabiró, 1810-ben főbiró.
Domokos 1773-ban Kolozsvárott jesuita. 1796-ban gy. fejérvári kanonok és küküllői főesperes.
Mihály 1794-ben tanár Gy.-Fejérvárott, 1808–1822-ben kanonok ugyanott.
András-Zsigmond 1794-ben gy. fejérvári nagyprépost.
Kata férjével Tompos Jánossal 3200 ftot alapítványoz 1781-ben a m. vásárhelyi seminariumra.
Ignácz 1790/1-ben országgyülési hivatalos és Hunyad megye követe.
József udvari tanácsos, és 1810-ben orsz. gyülési kir. hívatalos.
János 1810-ben Marosszék alkirály birája.
Benedek dulló és adóiró biztos Marosszék abódi járásában 1827-ben. Fürdés közben a vizbe fúlt.
Kristóf főbiró Küküllő megyében 1831. körűl.
Domokos Hunyad megyei pénztárnok. Özvegye Bája Mária. Fia Ignácz 1848. előtt szolgabiró, 1846-ban kir. hivatalos. Első neje gr. Tholdalaghi Zsuzsi meghalt 1839. második neje Kállay Ilka. Nővére Róza.
Antal Marosszéki alkirálybiró, meghalt 1854. előtt.
Még néhány nőtagját említhetjük a családnak, illyenek: Mária Száva Gáborné 1770. körűl, Anna Máriaffy Lajosné, Mária Maksay Gáborné Szász-Nádoson birtokos, Anna Bóér Ferenczné Mikefalván birtokos.
Nemzedékrendéből következő töredék közölhető:
László (káli Kún Anna); László.; Sámuel.; Borbála (tompai György István)
Egy osztályos perből pedig következő származásfa * tünik ki:
Hodor K. közlése szerint Buzás-Bocsárd és Iszákfalva fele része iránt indított osztályos perből.
János (Vadas Mária); János 1770. felper. (Kadicsfalvi Török Anna); Ignácz 1790. kir. hívat.; Elek felp. (Hollaky Róza); Pál 1822.; Jozéfa (Bethlen János)
A család czímere vízirányosan kétfelé osztott paizs, felső kék udvarában repülni készülő galamb csőrében zöld galyat tart, az alsó vörös udvarban kigyó emelkedik fel, nyakán nyillal átlőve. A paizs fölötti sisak koronáján két strucztoll közt arany csillag ragyog.
