Szent-Máriay család. (Erdő-teleki)
Szent-Máriay család. (Erdő-teleki)
Heves vármegye ős régi családa, melyből Lambert 1334-ben Erdő-teleket ősi joggal öröklötte. Ezen Lamberttől egy ágon a családfa mai napig következőleg * sarjadzott:
Hodor K. közl. szerint.
Lampert 1334.; I. István; I. Miklós; Kakas; Márk; Anna 1382. (Kis Demeter); II. István; Bicho de Erdőtelek; I. György de egyházas Erdőtelek; Osvát de Erdőtelek (Méra Anasztazia 1463. özv.); Szentmariai I. Imre (Kún Erzsébet); I. Ferencz (Dancs Kata); II. Imre 1577. (Tegzes Bora); II. Ferencz 1625. (Gathaly Dora); III. Imre 1640. (Ráthi Mária); Zsigmond Krasznában.; IV. Imre.; I. László Krasznai alisp. 1771. (Becsky Julia); II. László sz. 1732. † 1782. (1. Endes Róza 2. Lázár Anna); II. György 1775. (Apor Zsuzsa); János 1809. kir. tan. (Kállay Amália); Anna (Perczel Antal); Kata †; Antonia †; III. István Krasznai főszbiró (1. Lázár Antonia 2. Ladányi Zsuzsa); Anna (Czikó Fer.); Julia † 1855. jan. 21. (Rettegi Sándor); I. Lajos Krasznai szbiró (Farkas Anna); Gyula †; Dezső.; Lajos.; Róza.
A táblázaton állókról keveset mondhatni. Heves megyéből a család egyik ága, mely a táblán lehozva van, Kraszna megyébe szakadt – úgy látszik – III. Imre személyében, mert ennek özvegye Ráthy Mária már Perécsenben lakozónak említi fiát Zsigmondot, kinek fia I. László Perecsenben született 1732-ben és meghalt 1782-ben. Kraszna vármegye kir. pénztárnoka volt, mint halotti czímerén e fölirás mutatja: Spectabilis ac Perillustris Ladislaus Szentmáriai de Erdőtelek, Plur. J. Cottuum Pr. Assor. J. Cottus Krasznen R. Ptor. Natus in Perecsen 14. Xbris 1732. Denatus is Somlyó die 17. nov. 1782. Két nejétől sem maradt gyermeke. Testvéreivel együtt 1775-ben Külső-Szolnok megye előtt produkált.
II. György nejétől Apor Zsuzsitól három gyermeket, két leányt, és egy fiút hagyott: Istvánt, ki Kraszna megye főszolgabirája, 1825-ben törvényszéki ülnök volt. Kétszer nősült. Fiai Lajos és Gyula, ki elhalt. Amaz 1848. előtt Kraszna szolgabirája volt, és három gyermeke a táblázaton látható.
János 1809-ben kir. tanácsos és kir. hívatalos az erdélyi országgyülésre. Tán fia már azon János, kit 1840-ben kir. tanácsos és alispánúl olvasunk, ki az 1846. és 1848. évi erdélyi országgyülésen kir. hivatalos, az 1840. évi pozsonyi országgyülésen Kraszna megye követe volt. Meghalt 1849-ben. Tán ennek testvére László szolgabiró, utóbb számvevő 1836-ban, kinek özvegye Lázár Anna Ó-Keczelen, Perecsenben s egyebütt birtokos.
A táblán álló Miklósnak leánya Anna (vagy Annicske) még élt 1832-ben, midőn az erdőteleki jószágból őt illető leány negyedet testvérétőli unokájának Bichó-nak adja, ki 1387-ben abba Garai Miklós uj adománya mellett be is iktattatott.
1550-ben II. Imre és osztályosai nagyanyjok Kún Erzsébet után Ugocsa megyei salánki és nagy és kis-karaszlói birtokukból részöket igénylik. *
Szirmay C. Ugocsa 86. 87.
Nincsenek a táblázaton a következők:
Erdőteleki Szent-Máriay Mátyás 1570-ben Zemplin, 1583-ban Ung megye jegyzője, * ki 1577. febr. 19-én bizonyságot tesz arról, hogy I. Imrének I. Ferencz, ennek II. Imre volt fia. Egy oklevél szerint ezen Mátyás egyrészről, másrészről Mihály, Ferencz és György mint kápolnás erdőteleki és szent-máriai birtokosok, és osztályos rokonok voltak azon birtokokban, melyek reájok Szent-máriay Osvátról szálltak.
Szirmay C. Zemplin not. hist. 329. 333.
Szent-Máriay Benedek mester, ki 1520-ban Zemplin megyei Ond helység felét és három darab szőlőt per utján vissza váltott Gercsey Miklóstól és nejétől Erzsébettől.
1590-ben Brosodban élt Mihály, kinek neje Lengyeldi Kata volt.
Ugyan ekkor éltek György (Nógrádban) és Ferencz unokatestvérek, birtak Pest megyében, Pandfaluban, Kecskeméten. Heves megyében, Felső, alsó Erdőtelek, Kövesd, Szentmária, Thenk helységben, Nógrád megyében Andrásfalva, Piliny, Perzse és Terbeléd helységet, – úgy látszik – anyjok Pilinyi leány után. A két rokon összeveszvén, egymást megsebzék és Ferencz sebeiben meg is halt. Ezért notán javaikat veszték, és 1592-ben Rudolf király azokat Oroszi Jánosnak és Kiss Andrásnak adományozta; ezektől Pethe László kamarai elnők s fia Márton szerzék meg, és kir. jóváhagyást és beiktató parancsot nyertek, de Szentmáriay György a beiktatásnak fegyveresen ellenszegült, mig ő is 1601. évi télen elhalván, özvegye Kenderesi Mária birtokban maradt, mind a mellett ezután a beiktatás megtörtént. * Nevezett György 1597-ben Nógrádban birtokos volt Törincs, Fekete erdő, Kis-Dolyán, Nagy-Arany, Nádasd, Kis-Törincs, Litketelke, Tarnócz, Novák, Fábiánfalva helységekben és pusztákban is. *
Hornyik J. Kecskemét III. 5–6. és a Jászói konvent Hodor szerint.
Nógrád megyei jegyző könyv 1597. évi.
1601-ben éltek Zsófia, Anna és Farkasnak fiai.
István, kinek neje Pécsy Éva volt.
Nincs a táblán Ferencz, ki előbb a császári hadseregben szolgált, utóbb II. Rákóczy Ferencz (1703–1711) forradalmában ennek ezredese volt. *
Szirmay, C. Zemplin not. hist. 292.
Nincs a táblán azon Ferencz sem, ki a Martinovicsféle dolgokba keveredvén, 1795-ben Budán lefejeztetett. Búcsú levele erdélyi rokonainál olvasható.
Általában a táblázatról a magyarországi ágazat egészen hiányzik, holott e század elején is a család Szatmár megyei Ököritó és Porcsalma helységekben birtokosnak iratik, * és azon megyében János 1808-ban tiszti aljegyző volt.
Szirmay Szatmár vármegye II. 121. 123.
Zemplin megye nemessége sorában említi Szirmay ezen családot de eadem et Hlinik előnévvel. * Ezekből József ott esküdt 1821-ben.
Szirmay Zemplin not. top. 109.
A család czímere a paizs udvarában álló magyar vitéz, kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva; a paizs fölötti sisak koronáján szintén kar könyököl kivont kard hegyén levágott törökfej vérzik.
