Szeles család. (Kis-jáczi)
Szeles család. (Kis-jáczi)
Hajdán a XVI. század derekán Nyitra vármegyében élt ily előnevű birtokos nemes család, melynek neve az akkori irásmód szerint „Zeles” alakban fordúl elé. * 1559-ben kis-jáczi Zeles István és fiai Máté, Ferencz, Márton és András nyertek beiktatást Kis-Jácz helységébe a Nyitrai káptalan levéltára szerint.
Még előbb pedig már kisfaludi előnevű Zeles család fordúl elő, névszerint 1524. évben a nyitrai káptalan szerint a Sambokréty-ekkel egyezkedett Georgius Zeles de kisfalud.
A kis-jáczi Szeles családról, mely utóbb, nevezetesen 1649-ben Szelessy-nek iratott, a nyitrai káptalan következő adatokat mutat föl: 1581-ben Szeles Ferencz növérével Annával Vaczó Lászlónéval egy darab földet elad Szeles Lászlónak.
1588-ban Litteraty Antal Sz. Ferencz sógora eladja kis-jáczi birtokrészét Szeles (Zyles) Mihálynak; ugyan ez évben László Közép-Jáczon megveszi Borcsányi András birtokrészét. Ugyan ezen Szeles László 1592-ben Borcsányi Tamástól és nejétől Antalóczi Annától megveszi a Trencsin megyei Dezsericzen fekvő kúriát és Kalzovszkó nevű csárdát, 1593-ban Közép-Jáczon nemes Kuklys Márton kúriáját.
1597-ben Zeles János galgóczi harminczados eladja Csert máskép Eördögh Ráfaelnak F. Atrakon, F. Soókon és Rovenszkón birt jobbágy telkeit, 1598-ban elcseréli felső sóoki két jobbágytelkét sógorával Dióssy Kristóffal, Parucza helységbeli két jobbágy telkét elzálogítja Török Lőrincznek és nejének Kincses Erzsébetnek; ellenben Dióssy Kristóf engedménye folytán kiváltja Leszkovszky Lászlótól a diósi birtokrészt.
1599-ben Zelessy György és fia Mihály megveszi Farkas Márta, előbb Nagy Tamásné, utóbb Baranyi Lőrincznétől és fiától felső-közép-jáczi és nagy-zelői birtokait.
1609-ben Szeles Kristóf sógorával Fitter Gyulával Illésházy István nádortól adományban kapott Beczkó várában kuriáját Trencsin megyei renfalvi és Nyitra megyei ujhelyi birtokait beirja slavniczai Sándor Jánosnak. Már 1613-ban nejétől Fekete Margittól való gyermekei: Kata, Magdolna, Dora, Zsuzsa, Judit, Ilona, Mátyás, továbbá Zeles Máté árvái István, Bora, Zsuzsa és Kristóf választott biróság előtt Bokri, Verbó, Nagy-Zelő, Galgócz, Kisfaludon fekvő javaikon osztoztak.
1628-ban Zeles Anna Hadakos Pálné özvegye elzálogítja Pozsony megyei alsó-csepi részét Keresztúri Andrásnak; 1642-ben Zeles Mátyás és Anna Nyitra megyei Majoszka pusztát beirják Fitter Gyulának.
1649-ben Dorottya, kis-jáczi Szelessy Boldizsár lánya, miután 1645-ben az erdélyi hadak által mindene feldúlatott, verbói részét eladja nővérének Juditnak Literaty Jakabnénak.
Végre 1753-ban Szeles Ferencz tiltakozik Gunda Mihály és Szabó János ellen ezeknek Kis-Jáczra febr. 20-án nyert adománylevelök és beiktatások végett. Utóbb nyomait a Szeles családnak Nyitra megyében nem igen találjuk.
Szeles nevű nemes család van Fejér és Pest megyében; ez utóbbiban törzsfészke Kecskemét. E család a fennebbi családból igényli származását és időnkben szintén Kis-Jáczról irja előnevét. Családfáját azon Szeles Mátyástól vezeti le, a ki – mint az armalis mondja – Szinán basa hadjárata alatt nemes levelét elvesztvén, – 1632-ben II. Ferdinand királytól ujjító és előbbi nemességét megerősítő czímeres nemes levelet nyert. Tőle, ki közlés szerint Kecskemétre telepedett és a ref. vallásra tért, a nemzékrend * következő:
Családi közlés után.
Mátyás 1632.; Ferencz.; I. György † 1707. (Kincses Ilona); II. György † 1746. kecskeméti tanácsnok (Mészáros Kata); Folyt. a köv. lapon.
II. György † 1746., ki az előbbi lapon. kecskeméti tanácsnok (Mészáros Kata); I. János † 1758. kecskeméti senator (Patay Rákhel); III. György sz. 1730. kecskeméti főbiró (Tormásy Erzse); II. János szül. 1746.; IV. János n.-kőrösi főjegyző; V. János; Ferencz.; I. József tanácsnok † 1808.; Rákhel.; Sándor sz. 1758.; Zsigmond; Gedeon.; Julia (Szőke Zsigmond); II. Gábor; Ignácz.; István † 1849. Sz.-Tamásnál; I. Gábor 1809. insurg.; Zsuzsanna; II. József kecskeméti főbiró † 1842.; Lajos honvéd † 1849. Sz. Tamásnál.; Károly †; József Pest m. törv. sz. ülnök 1861.; László †; Ferencz mérnök.; György Pestm. esküdt † 1848.; Kálmán.; József.; Anna sz. 1757. (Illésyné); IV. György sz. 1758. (1. Fehér Zsuzsi. 2. Pétery Zsuzsi); I. Mihály sz. 1761. Fejér m. esküdt.; Dániel Pest m. ügyész.; III. János sz. 1762.; Lajos Tolnában tbiró.; V. János Pest m. aladószedő 1843–49.; Kálmán.; Pál.; Zsuzsi (Lóssy Imre); †; Sámuel ref. esperes; V. György sz. 1788. visegrádi kincstári tiszt. (Kisboni Horváth Anna); Mária (Dobosné); id. László Szabadszállási volt jegyző.; Lajos Pest m. képvis. 2. alispán † 1852.; József főmérnök 1864. Enyingen.; Mihály sz. 1816. Pest v. alisp. 1862. (Fizely Eliza); ifj. László ügyvéd.; Péter †; Zsigmond.; György †; Elemér †; Etelka.; Adorján.
A családfa I. Jánosnál és III. Györgynél két ágra szakadt. Tagjai többnyire Kecskeméten városi hívatalokat viseltek.
I. János ágán I. és II. József Kecskemét város tanácsában állottak, az utóbbi előbb ott főjegyző, utóbb tanácsnok és végre főbiró volt. Meghalt 1842-ben. Ennek fiai közűl III. József egykor, 1845-től 1849. Pest megye alszolgabirája, utóbb 1861-ben alkotm. törvényszéki ülnöke volt.
I. Gábor 1809-ben insurgens, a franczia háborúban Huszti nevű nádor ezredbeli kapítányt hat franczia kezéből és illetőleg fogságából kiragadván, e vitéz tetteért a nádor által érdemkereszttel jutalmaztatott. Fia Lajos mint honvéd 1849-ben esett el Sz. Tamás ostromában.
II. Jánosnak fia IV. János Nagy Körös városnál viselt főjegyzőséget.
A másik ágnak kezdője III. György Kecskemét város főbirája volt. Fiai közűl I. Mihály Fejér megyében esküdt, ennek fia Dániel Pest megyének egykori tiszti alügyésze.
III. Jánosnak fiai közül Lajos Tolna megyében volt táblabiró; V. János Pest megyének 1845–49. aladószedője. Fiai a táblán láthatók.
IV. György (szül. 1758-ban), kétszer nősült. Első nejétől Fehér Zsuzsannától született fia Sámuel a dunamelléki ref. helv. egyház kerület esperese. Ennek egyik fia Lajos 1848-ban Pest megyének országgyülési képviselője, majd másod alispánja, és kormánybiztos, a forradalomban részvéteért tiz évi várfogságra iteltetvén, 1852-ben a komáromi várban halt meg. Testvére József előbb Veszprém megyénél, jelenleg herczeg Battyány enyingi uradalmában főmérnök.
IV. Györgynek második nejétől Pétery Zsuzsannától gyermekei V. György, Mária Dobosné, és idősb László, ki Szabadszállás-mváros főjegyzője volt. Ezek közűl
V. György (szül. 1788.) mint felesküdt kir. táblai jegyző 1809-ben a felkelő lovas nemes seregbe lépett alhadnagyi ranggal. Garnica tábornok parancsnoksága alatt kitüntetvén magát, főhadnagygyá lőn, és utóbb a magyar nemes testőrségbe lépett, innen pedig ugyancsak főhadnagyi ranggal a nádor huszár ezredbe tétetett át. Nem sokára a katonaságból kilépvén, a m. kir. udv. kanczelláriához fogalmazónak, innen pedig saját kivánságára a m. kir. udvari kamarához neveztetett ki, és e kormányszéknél a visegrádi koronai uradalomban kasznár lett. Itt főleg 1821-ben az ő felügyelete alatt készitett hajóvontató útnak végrehajtása által szerzett közérdemeket, s ez s más több rendbeli érdemeiért több szomszéd megyék táblabirájává is neveztetett. Ezen, főképen az akkori dunai kereskedelem könnyítésére és emelésére czélzott szikla-út emlékére vonatkozik ott a sziklafalban helyezett s máig fenn lévő márvány tábla következő latin felirata: VIator ! en saXa sVperba, IaM perVIa tIbI, qVIs qVIs es, Vade feLIX; aC ConatIbVs generosIs fa Ve ! Később, 40 évi közhasznú szolgálat után egész fizetésével nyugalomba lépett. Nejétől az erdélyi származású boni Horváth Annától, kit 1815-ben vett nőűl, és ki 1820-ban, kora 21. évében korán elhalt, fiai maradtak: Mihály, ifj. László ügyvéd, Péter (meghalt).
Nevezett Mihály, ki a ref. vallást követő atyja által korán elhunyt kath. vallású édes anyja iránti kegyeletből ennek vallásában neveltetett, 1841-ben kezdé hívatalos pályáját, mint Pest megye tiszti alügyésze, innen 1845-ben az ó-budai és visegrádi koronai uradalom ügyésze, majd a nagyváradi kincstári uradalom igazgatója s főügyésze, 1850. után a Bihar megyei cs. k. törvényszék tanácsosa, 1862-től Pest megye kinevezett másod, – jelenleg első-alispánja.
A család czímere – mint itt a metszvény is ábrázolja – fenálló hadi paizs, mely szélent egy kék pólya által két udvarra oszlik, a pólyán három arany üstökös csillag ragyog, a felső vörös udvarban fiait melle vérével tápláló pellikán ül, felnyujtott szárnyakkal; az alsó arany udvar közepén nyolczszegletes keretben kinyilt piros rózsa látszik. A paizs fölötti sisak koronáján szintén fiait vérével tápláló pellikán ül. Foszladék jobbról aranykék, balról aranyvörös.
