Magyarországból szakadt Erdélybe. A XVII. században emelte fel magát. Első ismert atyja borosjenői Székely János Zaránd megyei nemes, ki birtokos volt Szamos-közi, Bán-Hodos, Kelmigy, Tivadarfalva, K. Csernel, Rekettyefalva, Tolmács, Szénás, stb. helységben, egyébkint Teleki Mihály jószágainak tiszte. Fia I. László Erdélybe Apaffy alatt szakadt, ott előbb főposta-mester, utóbb tanácsos, Teleki Mihály eszköze, 1678-ban kolosvári kapitány. A török Portára többször követ. Cserei szerint kapsi, gyanús ember, és nyomorultúl halt meg 1679-ben kődök rothadásban. Megjegyzendő, hogy 1662-ben Szatmár megyében Fülpös, és Kis-Ar helységben részbirtokot kapott adományban. Neje Bulcsest Sára egy oláh bojárnak Szalánczy Annától született leánya volt, utóbb Haller Istvánhoz ment férjhez, 1699-ben a kolozsvári helv. hit templom építésére 500 m. ft. adott. Ettől gyermekei II. Mózses, ki I. Leopold király által 1700-ban testvéreivel együtt grófságra emeltetett, de Pócstelkén zsiványok ölték még, II. László kinek neje losonczi Bánffy Kata 1745-ben halt meg, és I. Ádám gróf, első neje Toroczkay Zsuzsi, a második Rhédey Katalin, kitől fiai III. László és II. Ádám, amaz Hodor szerint 1772-ben halt meg Szebenben, kora 55. évében és Alamoron temettetett. Ez t. i. II. Ádám cs. kir. kamarás, Erdélyben a reform. egyházi alapítványok és iskolák gondnoka, külföldön utazott férfiú. Két munkát fordított magyarra: Locknak nevelésről irt müvét, és egyet a marhák gondviseléséről 1763. és 1771-ben francziából és németből. Nőtelen maradt, és benne családja kihalt 1771-ben. A kolozsvári reform. egyházra végrendeletileg 500 ftot hagyott. A családi javak a Kálnoky-akra szálltak.