Felső-lindvai vonal.
Felső-lindvai vonal.
I. Péternek a nógrádi főispán és Szandai várnagynak (1328.) gyermekei voltak: Ivánka (vagy János) 1347-ben kir. főasztalnok, és II. Miklós. *
Rajcsányi szerint Domokos 1367. erdélyi püspök is.
II. Miklós vitéz férfiú, Szepes, Sáros és Nógrád megye főispánja, a nápolyi hadjáratban szerzett érdemeiért ősi Balogh várának birtokában I. Lajos király által megerősítetett, az ország nagyai közé soroztatott, szörényi bán, majd (1355) Horvát, Tót és az egész Dalmátország bánjává, utóbb (1356) országbiróvá és végre (1385) nádorrá neveztetett. Rajcsányi szerint birta Turóczban, Szklabina és Blatnicza várait, és Turócz megye főispánja, a király komája. Neje volt Margit, leánya Pálnak, unokája Debreczeni Dósa nádornak. Ettől négy gyermeke maradt: Ferencz (v. Frank), II. János, III. Miklós és II. Péter, kik 1391-ben Zsigmond királytól a szentgothárdi apátság kegyuraságát kapták.
Ferencz-nek Rajcsányi szerint volt leánya Orsolya, ki 1477-ben leány-negyedet kapott.
II. Jánosnak is Rajcsányí két fiát említi: Istvánt és Imrét, kikben ága kihalt.
II. Péternek neje Sára, Asszonyfalvi Leukus nevezetű János leánya * Zsigmond királynak cserébe adván Ujvárt és Közép-Németit (vagy Nemtit), ezért 1393-ban Körmendet kapta. Ezen Péter neveztetett Herczegnek is. Nevezett nejétől volt egy leánya. *
Ugyan ott.
Ugyan az szerint. Rajcsányi pótlásai nem állnak a családfán, mely egészen Wagner után van, kit Budai teljesen követett.
III. Miklós 1409-ben királyi főtárnok mester volt. * Nejétől Garai Miklós nádornak Ilona nevű leányától négy gyermeke * maradt: III. János, Tamás, III. Dénes és VI. Miklós.
Ez időben (1429.) éltek Wagner szerint Lukács és János, Zéchy Lukácsnak fiai. Miután Bartholomaeides szerint Notitia Cottus Gömör 193. a Zéchy nevezet ősiebb a Balogh genusnál, Rajcsányi szerint pedig, – mint egy följebbi jegyzetben érintve van, – élt Lukács is (de genere Balogh), még is ugy lehetett, hogy a nevezettek ezen Lukácsnak voltak fiai.
Rajcsányi szerint volt István nevű fia is, kinek neje Orsolya volt, 1476. alsó-lindvai Bánffy István felesége.
III. János Komárom és 1459-ben Zala vármegye főispánja, ki a német-ujvári gyülekezetben Fridrik császár kikiáltásában vett részt. *
Rajcsányi szerint Vas megye főispánja és 1428. fő-lovász mester, kinek 1471-ben özvegye lett volna Katalin, ettől gyermekei Miklós és Dorottya Ujlaky Miklósné.
Tamás szintén Komárom vármegye főispánja, Albert király korában 1439. kincstárnok. *
Turóczy szerint jeles és szép férfiú, Bonfin szerint jeles vitéz és bátor katona.
III. Dénes előbb nyitrai, majd egri püspök, végre esztergami érsek, primás, és bibornok, 1453-ban szentelte föl az esztergami basilicát. Meghalt 1465. febr. 1-én. *
Memoria Basilicae Strigon. 77–80.
IV. Miklós 1469-ben királyi főlovászmester. Testvérei halálával ezek vagyonában is örökösödvén, roppant gazdaggá lőn. Az 1498. évi országgyülésen a banderium állító zászlósok sorában állt. Neje volt alsó lindvai Bánffy Borbála, kitől két fia maradt: IV. János * és II. Tamás.
Rajcsányi szerint nem János, hanem ifjabb Miklós, ki 1471-ben fő-lovász mester volt, és 1520-ban halt meg.
II. Tamás Vas megye főispánja volt. Elesett Mohácsnál 1526-ban. Neje ormosdi Székely Magdolna volt, (ki utóbb Thurzó Elekhez ment férjhez) ettől lettek Tamásnak gyermekei: István és Margit. *
Rajcsányi szerint még Miklós és Tamás is, kik korán elhaltak.
István a sz.-gothárdi apátság kegyuraságával élt vissza, mint atyja. Neje volt gróf Stumbergh Erzse, de gyermeke nem maradt. Meghalt magnélkül 1535-ben. Nővére
Margit előbb gr. Salmis Miklósné, ennek halálával Pyrho ab Arco neje volt; de leány-ági utódai helyett az Istvánban kihalt alsó-lindvai Széchy-ek birtokait a még virágzó másik ág kapta meg.
