Somsich család. (Sárdi, gróf és nemes)
Somsich család. (Sárdi, gróf és nemes)
Somogy vármegyének egyik előkelő nemzetsége, mely annyi jeles férfiút mutata fel soraiban. Eldődei Horvátországból Kőrös és Varasd megyékből szakadtak Zala megyébe – úgy látszik – a XVII. század végén, – a Muraközbe, és mind ott, mind itt közhivatalokat és tisztségeket viseltek. Somsich Miklós Csáktornyai várkapitány volt. Ennek három fia I. Pongrácz, Péter és Mátyás maradtak.
Mátyás Horvátországban a fölkelő nemesség (banderium) főkapitányának iratik. Fia István ugyan ott gr. Draskovich János kir. komornok gyámsága alatt állott.
Nevezett három testvér 1716-ban III. Károly királytól czimeres ns. levelet nyert, * mely szerint a család czímere a kerekded paizs kék udvarában zöld halmon arany korona, azon hátulsó lábaira hátra felkondorított kettős farkú, nyitott torkú, és kiöltött piros nyelvű oroszlán ágaskodik, első jobb lábával három nyilat tartva, hegyeikkel fölfelé. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez mindenben hasonló, és szintén három nyilat tartó oroszlán emelkedik ki derékig. Foszladék jobbról fehér vörös, balról aranykék; mint ezt itt a metszvény is ábrázolja.
Collect. herald nro 456. E libro regio.
A följebb említett három testvérek egyike I. Pongrácz Zala megyének főadószedője volt, és 1713-ban alispánságra is kijelöltetett. Nejétől Bodalecz Borbálától négy gyermeke maradt: Ferencz, I. Antal, Marianna és Ilona. Ezek közűl
I. Antal lett tulajdonképen az egész most virágzó sárdi Somsich családnak megalapitója. E jeles férfiú 1689-ben született. Mint a kir. ügy-igazgatóságnak Horvátországban ügyvéde, hivatalos pályáját Zágrábban kezdte meg, azután Somogy megyének több évig alispánja volt, majd időközben Pécsett mint királyi biztos működött. Az 1741. évi nevezetes országgyülésen Somogy vármegyét az utóbb gróffá és országbiróvá lett galanthai Fekete Györgygyel mint követtársával együtt képviselte. Utóbb a m. kir. udvari kanczelláriánál előadó tanácsossá lett, mint ilyen már 1760-ban nyugalmazott (jubilatus) élt 1779. évig, a midőn munkás életét kora 81. évében bevégezte. Ő szerzé Somogy vármegyében Sárd mvárost, több falu és pusztával együtt, mely birtokokra M. Terézia királyasszonytól a Sárdi előnévvel együtt királyi adomány levelet nyert. Első neje Zarka Appolonia volt, kitől csak egy leánya Rozina Móricz István udv. titoknok neje született. Másodszor nőűl vette Niczky Borbálát; kitől öt gyermeke született; úgymint: a) I. Lázár, b) Anna sz. györgyi Horváth Zsigmond cs. kir. kamarás, val. bel. tit. tan. és Békesi főispán neje c) II. Antal, d) I. János, és e) I. József. Ezek közűl)
I. Lázár előbb (már 1774-ben) a m. kir. helytartóságnál titkár, utóbb (1792. már) kir. udvarnok és helytartósági tanácsos, az 1790. évi országgyülésen Zala vármegyének követe, több tudós társaság tagja volt. Nejétől Jeszenovszky Rozáliától gyermekei nem maradtak.
I. János papi pályára lépvén, már 1770. előtt Theologiae doctor, győri kanonok és püspöki titkár, utóbb beeni b. sz. M. prépostja, végre ugyan ott nagy prépost és czímzetes püspök. Meghalt 1810. előtt.
II. Antal és I. József két máig virágzó ág terjesztői lettek.
