Somay család. (n.-devecseri, dellő-apáti)
Doboka vármegyének a XVI. század óta tekintélyes nevet vivott családai közűl való. Eldődei előnevüket eleinte Nagy-Devecserről irták, melynek 1595. táján nagyobb részét birták, majd m. Fodorházáról, utóbb pedig a dellő-apátii birtokról vették előnevüket.
A családfa I. Gergely-től kezdve, kinek gyermekei 1666-ban osztoztak meg, következőleg * jött le:
Hodor Károly családi közlés után.
I. tábla
I. Gergely.; Tamás (Pestesy Petronella); I. János; Bora (sz. m. m. Macskásy Ferencz); Anna (Pókay Miklós); Kata (Elek István); II. Gergely (Váty Anna); Folyt. II. táblán.; Miklós (Forda Bora) a devecseri ág tudható törzse; Éva (Czegői Balogh János); I. Pál.; III. János; Magdolna (hunyadi Jósa Tamás); Judit (Lucs György); IV. János 1700 birt. N. Devecser; I. László sz. 1730. † 1808. (Bihary Rebeka); I. Zsigmond (Borsay Bora); II. László (1. Péchy Erzse 2. Nagy Erzse); I. Sándor; I. Gergely katona †; Dániel; három fiú; II. János Sajó Keresztúrott.; 1-től I. József (1. Nagy Klára 2. Balogh Zsuzsa); II. Zsigmond; 2-tól Róza (Kállai Nagy Fer.); Erzse (Török Károly Bádokban); Károly Háromszéken.; 1-től Karolina.; Ágnes.; 2-tól III. László lak. Sárvárott; Domokos huszár-hadnagy
II. tábla.
II. Gergely, ki az I. táblán. (Váty Anna); III. Gergely tán György (Detáry Sára); IV. László (1. Beszprémi Judit 1740. 2. Varsányi Klára); 2-tól II. Sándor † 1793. (Keszey Bora) † 1795.; Sára (Rettegi István özv. 1779.); IV. Gergely (Kolosváry Zsuzsi 1779. özv. † 1804); III. Sándor szül. 1760. † 1818. («»Szent-Iványi Klára † 1857.); Klára (dálnoki Gál István); Elek sz. 1789. † 1836. (Décsey Róza); IV. Sándor †; Kata (Mósa József); Teréz (Török Ferencz); II. Pál M. Derzsen, nőtlen; Zsuzsa (Ladányi); Lajos † 1847. Draveczky Julianna † 1859.; Judit (ványai Teleky Károly); Juliánna.
Doboka vármegyében többen viseltek a családból megyei főbb hívatalokat, mint a következő sorozat mutatja, egyszersmind az egyesek által használt előnevekkel együtt; így főbirák voltak:
1595–1631. nagy-devecseri S. I. Gergely.
1641–1643. nagy-devecseri S. I. János.
1704–1711. dellő-apáti S. György (II. Rákóczy alatt.)
1754–1755. m.-fodorházi S. I. Sándor.
1814–1818. dellő-apáti S. III. Sándor.
Királyi Pénztárnok:
1756–1758. I. Sándor.
Alispányok:
1629–1634. és 1638–1646. m.-fodorházi S. Tamás.
1634–1638. n.-devecseri S. II. János.
1639–1654. n.-devecseri S. II. Gergely.
1745–1750. m.-fodorházi I. Sándor.
1825–1836. Elek
Főjegyzők:
III. Sándor 1794–1814.
Elek 1819–1825; előbb 1816–17. megyei levéltárnok.
Lajos aljegyző 1847-ig.
A család felemelője I. Gergely, Doboka megyének a XVI. század végén (1595.) főbirája *, a ki még Nagy-Devecseri előnévvel élt. És ez volt első, a legősiebb birtokról vett előneve a családnak. Egyik ág tagja Tamás 1629-ben m. Fodorházáról irta előenvét, úgy fia Miklós is, ezek kihalta után egy századdal utóbb két nemzedék IV. László és II. Sándor éltek ez előnévvel, s tán jogosabban, mint előttök Tamás, mert IV. László neje Beszprémy Judit jogán még inkább meg alapitá családát a m.-fodorházi birtokban. De már fiában II. Sándorban ez ág kihalt és a fodorházi birtok III. Sándorra szállott.
Hodor, Doboka várm.
A „Dellő-Apáti” előnév fölvétele korát nem tudjuk meghatározni. Az bizonyos, hogy 1704-ben György már használta ez előnevet. A táblázaton álló III. Gergely helyett ezen György értendő, annál inkább, mert 1702-ben György volt, ki Nagy-Devecserben birt és a só jövedelemben is részes volt; 1770-ben pedig D. Apáti birtokosai közt S. Györgyöt olvassuk.
Doboka megyei M. Derzsén öt nemzedéken át birt és bir máig is a család. III. Sándornak 29 birtokos közt Magyar-Derzsén ősi és szerzemény jószágra nézve fő birtokosnak, a hadi segedelem alapjáúl felszámított jövedelme 1819-ben 270 ft. 35. krra tétetett; hasonló számítással Fodorházán 25 birtokos közt mint legtehetösbnek jövedelme 95 ft. 10 krra becsültetett.
Nevezett III. Sándor Kolozsvárt a reform. oskolában végezvén tanulását, a kir. táblánál mint irnok kezdé pályáját. Onnan II. József császár rendszere alatt Doboka vármegyének B. Szolnokkal egyesített törvényszékénél hivataloskodott. A földmérés sikerbe vételékor Pesten Vajna Istvánnal működött a földmérésnél mint úgy nevezett oeconomus. 1790–1-ben számfeletti ülnök Doboka vármegye törvényszékénél és egyszersmind helyettes alispán 1794-ig; midőn megyei főjegyző, és azt 20 évig viselte; 1814-ben lett alsó-kerületi főbiró. 1809-ben Doboka megyéből mint országgyülési követ Fosztó Pált váltotta fel. Fija
Elek 1809-ben főkormányszéki, 1812-ben kir. táblai irnok.
Lajos a megye közgyülésein kitünő ékes szónok. Az 1844–47. években egy alkalommal, egy káromlással vádlottat jeles védelmével a súlyosb büntetéstől megmentett.
A táblázaton állókhoz megjegyezhetjük még, hogy I. Gergely leányának Annának második férjeűl Drugetyevith Horváth György iratik.
Továbbá IV. Gergelynek Kolosvári Zsuzsannától született leánya Klára 1775-ben mint 16 éves leány lett nejévé az 55 éves Gál Istvánnak.
