Solymossy család. (Nagy-Váradi)
Solymossy család. (Nagy-Váradi)
Szatmár megyei család. Eredetéről a XVI. és XVII. században púsztitó és okleveleit meg semmisítő török dulások miatt keveset tudhatunk. Nehány darab oklevelet, melyeket időnként nemessége bebizonyítására felmutatott, Szabolcs, Ugocsa megye és a Leleszi konvent levéltáraiból összeszedett hiteles kiadványokban birja. Ezekből kitűnik, hogy eredetét és nevét a Bihar megyei s jelenleg a nagyváradi püspökség uradalmához tartozó Solymos nevű pusztától vette.
Különböző időkben különböző előnevekkel fordúlnak elő, a mi arra mutat, hogy Bihar megye legvagyonosabb családai közé tartozott.
A XVII. század közepén fugyi előnévvel találjuk S. Andrást, a kinek pele-szarvadi Szarvady Benedek leányától Margittól született leányát Zsófiát Laky Péter vette nőűl.
1572-ben S. János özvegyét Bayanházy Annát és Makay Illést Pallagi György meginteti Szabolcs megyei szent-miklósi részjószága iránt.
1584-ben S. Péter elzálogositja Békes megyében Felhalom helységbeli jószágát Szathmáry Miklósnak 100. m. forintban.
A XVII. század hajnalán a család történelméről összefüggőbb adatok szólanak, melyek szerint az 1604-ben örvendi előnévvel élt Solymossy Istvántól kezdve a család származási rendje * következő:
A családi iratok alapján közli Décsey Miklós.
Örvendy Solymossy István 1640. (Pázmán Bora); Bora (Kerekes Pál); Kata (n. váradi Pankotay János); Péter n. váradi Solymossy 1633–1657. (Castello Ilona); Judit (székely hídi Ráczkevi István); János (Kovács Bora); István † 1647. előtt.; Mihály 1718. Ugocsai szolgabiró. (Papp Éva); Bora (Nagy János); István 1755. (böszörményi Nagy Klára); Éva (Szelei György); Erzsébet (Gulácsy Ferencz); János 1776. (1. Ujváry Éva 2. Gode Bora); László †; Sándor (1. Uray Klára 2. Kovásy Rákhel); Lidia (Gacsaly László); Gábor.; Imre.; Teréz (Szabó György); 2-tól Erzse (Kanisay György); Folyt. a köv. lapon.
Sándor, ki az előbbi lapon. (1. Uray Klára 2. Kovásy Rákhel); 1.-től Károly; Imre.; Pál (Nagy Klára); Mihály (Horthy Mária); Ferencz.; Ignácz.; Kata (Jákó György); Bálint 1862. (Uray Mária); Ida.; Emma.; András.; Mária.
A családfát kezdő Solymossy István – mint látjuk – Bihar vármegyei Örvend helységről irta predikatumát. 1604-ben részére Ébenyi István és Zsigmond a Szakadáton két telket ír be. Felesége a híres panasztőteleki Pázmán családból Pázmán Farkasnak Váncsodi Margittól született leánya Pázmán Borbála volt, kitől a táblázaton álló leányokon kivűl egy fia maradt:
Péter, a család legvagyonosabb és tekintélyesebb embere. Birta egész Solymost, Fugyi-Vásárhelyen 13, Fugyiban 8 telket, Törpefalván 1, Szakadáton 1/2, ugyanott Pallagi részen 3/4, és Kopacelen sógorával Megyei Ferenczczel egy portát, Váradon házat, Felső-fekete-patakon, Szent-Mártonban, Tótteleken, Panaszon és Váncsodon rész jószágot. Ezeken kivűl 1633-ban II. Ferdinand királytól adományban nyeri Chukát Lenárt magvaszakadtán Szabolcs megyében egész Kis-Szoboszlót, és a nádudvari, püspök-ladányi, hegyesi és mácsi részjószágokat. (Az erre vonatkozó és a Leleszi Conventhez intézett királyi beiktató parancs az adományozás után két évvel költ, melynek következtében a nevezett konvent Bába Istvánt mint homo regiust, és Erdélyi Péter áldozó papot annak teljesítése végett kiküldvén, 1635-ben a beiktatásnál, midőn K. Szoboszlon megjelennének, Hegyesy István maga, s az egész Chukát nemzetség nevében, továbbá Pálházy István I. Rákóczy György fejedelemné szolgája, úrnője s annak gyermekei nevében a kis-szoboszlói birtokot illetőleg a beiktatásnál ellent mond.) A következő 1636. évi Letare vasárnap előtti szombatról a Leleszi konvent előtt kelt egyezséglevél szerint ezen akadályok elhárítattak, miután S. Péter az igénytartó családokkal 650 m. forint lefizetése mellett kiegyezett. – Pázmán Péter bibornok, a kivel unoka testvér volt, mint udvari fő emberét követségbe küldi I. Rákóczy György fejedelemhez némi szükséges dolgok végett a részére Forgách Miklós felső magyarországi generalis kapitány által kiadott útlevél szavai szerint. 1634. év közepe táján házasságra lép n.-váradi Castello Antalnak Csókos Petronellától született leányával Castello Ilonával, mint ez Pázmán bibornoknak azon évi april 25-én hozzá irt üdvözlő leveléből kitűnik. 1638-ban Rákóczy fejedelem hivének iratik, ki őt N.-Váradon fővárnagyának tette, és azon évben neki adományozta Maróthi András magvaszakadtával a szakadáthi és törpefalvi rész jószágokat, továbbá nejének és neje testvéreinek Váradon az egész Koszorús nevű szőlő hegy dézmáját. 1640-ben Somogyon három telek felett anyai részen leány testvéreivel ki egyezik. 1643-ban Rákóczy György fejedelemtől 500 m. forintért zálogba veszi egész Törpefalvát. 1655-ben egy, általa szolgája részére kiadott és a család birtokában lévő eredeti útlevél tanusága szerint mint az Ecsedi vár főkapitánya fordúl elő. * 1657-ben 2070 m. forintban beiratképen nyeri a szelepei és nyírési jószágokat. Ez év az utolsó, melyben róla oklevél emlékezik. A mily gyorsan emelkedett Péter személyében a család vagyonosodása, oly hirtelen bekövetkezett bukása. Hová tűnt Péter? hová nagy vagyona? az rejtély utódai előtt. Azonban e hirtelen változás némi megfejtését leli az akkori (1659. 1660. évi) török, tatár dúlásokban, melyekben Várad és környéke roppant dúlást szenvedett. Ezen állitást igazolja azon esketés, mely a múlt század közepén váradi Solymossy István és János testvérek nemessége bebizonyítási ügyében keltetett fel. A mely esketésben foglalt tanúk vallomásából kitűnik, miszerint S. Péternek fia János (vagy épen maga Péter) miután Bihar megyei terjedelmes birtokai a török és a tatár dulások martalékáúl estek, életveszély között Ugocsának Fertős-Almás nevű falujába menekült; hihetőleg anyja testvérének Castello Annának, akkori Ugocsai alispán Megyeri Ferencz nejének pártfogása alá, s ott megtelepedvén, szegénységgel küzködve, halt el. Anyjáról Castello Ilonáról is találtatik egy egyszerű jegyzés, mely szerint 1663-ban nov. 26-án hátrahagyott ékszerein, ruháin s asztali készűletein osztozkodás történt.
Erről Szirmay Szatmár várm. II. 48. szak. mit sem tudott.
Jánosnak nejétől Kovács Borbálától egy fia maradt:
Mihály. Ez Ugocsa megyénél több éveken át közhívatalokat, így 1718-ban főszolgabiróságot viselt. * Az ő idejében ísmét új csapás érte a családot, a mennyiben 1717-ben beütött tatárok Fertő-Almást is megrohanván, épen midőn Mihály hívatalos küldetésben hazúlról távol működnék, a helységgel háza is és benne a családi iróványok is elégtek. * Nejétől Papp Évától a táblázaton álló gyermekei közűl
Fertő Almáson e század elején is közbirtokosnak iratik a Solymossy család. Szirmay C. Ugocsa, p. 175.
Fertő Almáson e század elején is közbirtokosnak iratik a Solymossy család. Szirmay C. Ugocsa, p. 175.
István Szatmár megyébe házasodott, és nejével Böszörményi Nagy Klárával mint Bagossy örökössel Krassón kapván jószágot, családját Szatmár megyébe ültette át, * a hol fiágon s a családfa végén álló Bálint személyében s kis-korú fiában jelenleg is fenn áll.
Krassón már e század elején birtokosnak iratik a Solymossy család; valamint Solymossy Anna Dengelegen. Lásd Szirmay Szatmár várm. II. 31. 185.
A család reform. vallású.
Czímere a paizs kék udvarában kivont kardot tartó oroszlán; a paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar könyököl kivont kardot tartva, melyre kigyó van tekerődzve.
E családnak ős-elődei közűl kelletett lenni azon Solymossy Mihálynak, kinek fia volt István, kinek leánya Solymossy Katalin 1400. táján Butkai Pálnak második felesége volt. *
Wagner, Collect. Geneal. Dec. III. 12.
