Sitkey N.; Mihály prépost 1562.; II. János 1563. (Sibrik Anna); I. Kristóf 1563.; II. Kristóf 1565. (Rajky Margit); Gábor 1565–82…
Sitkey N.; Mihály prépost 1562.; II. János 1563. (Sibrik Anna); I. Kristóf 1563.; II. Kristóf 1565. (Rajky Margit); Gábor 1565–82. (1. Csányi Orsolya 1582. 2. Svorya Zsófia özv. 1610); Tamás 1565–95.; Gáspár 1585. 1610. (Hosszutóthy Zsuzsa); Boldizsár 1628. (Krempchicz Magd.); Bálint 1585.; Ádám 1628. (Mestery Erzse özv. 1648); Péter 1610.; Gábor 1648.; Gábor 1664–48. (Hollósy Kata özv. 1664–84.); Miklós 1643–62. (Darabos Erzse); Éva 1653. (Dömölky Ádám); Miklós 1657–77.; Klára.; Zsuzsi.; Judit (Horváth Mihály 1710.); György 1665–72. (Bessenyei Klára); N. leány
Eddig a nemzedék-rend, mely bizonyosan nem teljes.
A törzs Sitkey Lőrincz öcscse István a többi Jáak nemzetségbeliekkel 1291-ben a győri káptalan előtt ősi javaikra vonatkozó szerződésre lépnek. * Lőrincznek két fia maradt: Kopasznak nevezett Imre és Leukus, ki 1346-ban a végedi pusztára vásári kiváltságot nyer. Ennek fia László 1382-ben kapja Erzsébet királynétól Veszprém vármegyében Kis-Vinárt; és valószinüleg ő azon Sitkey László is, ki 1419-ben a Gyalókay nemzetséggel * közösen Zsigmond királytól czímert kap. * Két fia maradt. Mihály és I. Kocsárd (vagy is Gothárd); amannak leánya Katalin 1426-ban osztozott meg nagy bátyával I. Gothárddal. Ennek fia I. János élt 1464–68-ban, és öt gyermeket nemzett; Jakabot, II. Gothárdot, Ottót, Istvánt és Mártát. Ezek közűl csak II. Gothárd nemzedékét ismerjük, pedig valószinüleg a többi testvérek is hagytak maradékot, és – úgy látszik – egyiköktől származik a II. táblán álló II. János és testvérei, kiket adatok hiányában az I. táblabeliekkel összekapcsolni nem birunk.
Fejér, Cod. dipl. tomo VII. vol. 2. p. 237.
Gyalóka helység Soprony megyében fekszik.
Fejér, Cod. dipl. tomo X. vol. 6. p. 177.
II. Gothárd a család egyik nevezetesebb tagja volt, a családi iratok szerint 1510-ben nejével Kata asszonynyal együtt a fejérvári keresztesek ispotályosai mint jótevőjeiket confratereik-nek fogadták. A Pápai és Solymai várnak kapitánya lévén, midőn 1514-ben a Dózsaféle fölkelés dúlongott, ezeknek a Dunántúli Sós Domonkos vezérlete alatt pusztitó csapatát Pápáról kivont öt száz lovasával, a fejérvári lakosokkal és Gosztoni János győri püspök katonáival megtámadva, szétverte. * Gyermeke kettő maradt, Sebestyén és Krisztina 1548-ban Zékely Demeterné; és úgy látszik: a kurucz lázadás leverése után nem sokára II. Gothárd meghalt, mert 1518-ban neje Kata asszony özvegyül említetik, a midőn is fiával Sebestyénnel a kisebb rendű szentferenczes rendű szerzet is confraterei sorába iktatta őket.
Istvánffy Historia 1685. évi kiad. 50. lap.
Sebestyén, kinek neje Esseghváry Kata volt, élt még 1535-ben, ellenben 1553-ban már öt fia Ferencz, Jakab, Gergely, III. Gothárd és György osztozkodtak. Gergelyről még annyit tudunk, hogy 1582-ben már csak özvegye Zámbó Borbála és leánya Edviga éltek. A többiről ennyit sem mondhatunk, kivévén Györgyöt, (ifj.) ki 1587-ben, sőt 1592. és 1607-ben is az élök közt volt, első nejétől, kinek nevét nem ismerjük, voltak fia Pál; második nejétől Marczalthőy Katalintól, ki előbb Mestery Jánosné volt, 1619-ben már özvegy; voltak leányai Orsolya 1632-ben Rajky Ferenczné, (1632), Zsuzsanna (1622). Kisfaludy Mihályné, 1666-ban annak már özvegye, és tán Mózses is ettől született. György, ki ifjabbnak neveztetett, jeléül annak, hogy akkor a családból más, idősb György is élt, ugy látszik, 1610. táján halt meg; előnevét de Kis-Sitke irta. Fia a nevezett Pál 1610-ben a vasi káptalan előtt óvást tett atyja végrendelete ellen, mely az ő mostoha anyjának Marczalthői Katalinnak kedvező, neki pedig sérelmes volt. Pál élt még 1622-ben; azonban 1626–1630-ban már csak özvegye Svastics Erzsébet említetik, kitől egy leánya Erzsébet maradt, 1605-ben már Jánossy Lászlóné, kinek leányai Zsuzsi, Judit és Orsolya az Olcsai, Bajna, Somogyváry és Thibay családokba mentek nőűl.
A második ág, (a II. táblán áll) mely úgy látszik – a nagy sitkei ágat képezi és melyet adatok hiányában összeköttetésbe hozni az előbbivel nem lehet, I. Ferdinand király korában élt három testvérrel indúl meg. Ezek legidősbbike MIhály törlei prépost testvérével II. Jánossal és II. Kristóffal, és II. Jánosnak fiaival 1562-ben ősi nemesi czimerére újjítást nyert. Élt még 1565-ben is. I. Kristófról egyebet mit sem tudunk.
II. János Sibrik Anna nejétől három fiat hagyott maga után; II. Kristófot, Gábort és Tamást, kik 1567-ben osztoztak meg.
II. Kristófnak özvegye Rajky Margit 1585-ben tett végrendeletet fiai Gáspár, Boldizsár és Bálint részére. Ezek közül Boldizsár élt még 1628-ban. Neje Kremphics Magdolna volt, előbb Nagy N-nek özvegye. Gáspár 1607-ben Rudolf királytól protectionalís levelet nyert, ugyan ezen évben Hosszútóthy Jánosnak leányát Zsuzsannát jegyzé el magának, kit azonban 1629-ben már Szalay Péter nejéűl olvasunk.
Gábor 1565-ben testvéreivel együtt K. és N. Sitkére, Bajthra stb. uj királyi adományt vitt, első neje Csányi Orsolya volt 1582-ben; a második Svorya Zsófia, kit mint Réchey György özvegyét vett el, és ki 1610-ben már mint özvegye élt, utóbb harmadszor Péchy Gáborhoz ment férjhez. Gábornak két fiát ismerjük: Ádámot és Pétert, ki 1595–1610-ben élt, és nemzé Gábort, az 1648-ban élőt.
Ádám 1597–1630-ban élt. 1630-ban nejével Mestery Erzsével Mesteriben kastélyok felét és mesteri Bekeny Zanath-féle birtokrészt elzálogosították. Neje nevezett Mestery Erzsébet 1642–1651-ben özvegyének iratik. Ettől gyermekei: Gábor, Miklós és Éva, ki Dömölky Ádám neje lett 1653. előtt, és ősanyja a Balla, Gál és Tompa családoknak, és ez utóbbi által a felső bükki Nagyoknak.
Miklósnak 1657–1662-ben már csak özvegye Darabos Erzsébet élt, és anyja volt Sitkey Miklósnak, ki 1648-ban említetik.
Gábor 1643–48-ban élt, neje Hollósy Katalin 1664. sőt még 1684-ben is már, mint özvegye említetik. Ettől gyermekei Klára, Zsuzsi, Judit 1710-ben Horváth Mihályné és György, ki 1665–72-ben élt, és úgy látszik, 1722. után halt meg, családját fiágon sírba vivén, mert nejétől Bessenyei Katától (1676.) csak egy leánya maradt.
Nem tudjuk a családfán kimutatni azon Sitkey Györgyöt, ki Sibrik Lászlóval 1505-ben a rákosi országgyülésen Vas vármegye követe volt. *
Kovachich Suplementam ad Vestigia Comitior II. 334.
