Sina család. (Hodosi és Kizdiai, báró)
Sina család. (Hodosi és Kizdiai, báró)
Dúsgazdag bankár család, melyből Sina Simon-György e század első negyedében Törökországból Magyarországba telepedett, és itt birtokott szerzett. Meghalt 1822. aug. 3-án kora 58. évében. Első nejétől N. Irené-től maradt fia György-Simon, második feleségétől Gyra Katalintől (kit mint Csetéry bécsi nagy kereskedőnek özvegyét vette el) maradt fia János, most a Sina bankárház főnöke Bécsben. Ennek neje Nicorussy Mária, gyermekei nincsenek.
György-Simon szül. 1785. nov. 20-án, miután már Magyar országban a kir. kincstártól kir. adományként Temes megyében Hodost, Kizdiát, Orczidorfot, Kalatsát, Gróf Hoyostól Rittberget (Temesben), Báró Brentanótól Teplicskát és Beszterczét 1814-ben Trencsin megyében, Simonytornyát Tolna megyében gr. Eszterházy Károlytól szintén 1814-ben, és Rapolten-Kirchent Ausztriában hzg. Ditrichsteintól megszerezte, 1828-ban hodosi és kizdiai előnévvel magyar báróságra emeltetett; majd a görög kir. megváltó, és (1838-tól) a török császári nischani iftikar jeles rendnek vitéze, a görög király általános ügyvivője lett; ezek mellett egy ausztriai szabadalmas pénzváltó intézet igazgatója, a görög nem egyesültek iskolai alapitványi bizottmány tiszteleti tagja és Szeged sz. kir. város tiszteleti polgára volt.
A jószágszerzés ezután még nagyobb mérvben folyt, 1832-ben Ausztriában a mauerbachi, gfröfli, farafeldi állami uradalmak, 1835-ben Magyar országban gróf Illésházy trencsini, báani és Morvaországban brumovi uradalmai vétel utján járultak az előbbiekhez.
1836-ban gróf Taafftól megvette a misliborziti, 1837-ben az államtól a welehradi urodalmat, mindkettőt Morva országban.
1838-ban kevermesi Tököly Péternek Temes megyében blumenthali, Csanád megyében kevermesi urodalmait.
1839-ben Ausztriában Károly főherczegtől Leopoldsdorfot, Cseh országban az államtól Podjebrad-ot.
1842-ben gr. Festetich testvérektől a tolnai urodalmat,
1843-ban Trencsin megyében a messeni urodalmat, Bossányi Simontól,
1844-ben gr. Hunyadytól Somogy megyében a Simongáthi, hzg. Wasa-tól Morvaországban az Eichorni, gr. Ugartétól a rossitzi, főhzg. Károlytól a parsitzi morvaországi, gr. Zichytől Győrmegyében a szentmiklósi és leideni urodalmakat.
1845-ben B. Eötvöstől Fejér megyében az ercsi-i, 1847-ben gr. Eszterházytól Pozsony megyében a semptei, gr. Zichytől Somogy megyében a magyar-attádi, gr. Bombellestől Tolnamegyében a kaimoki uradalmat, végre gr. Viczaytól a gödőllői urodalmat vette meg.
Ennyi ingatlan birtok mellett nem csak a birodalomnak legdúsabb bankárja volt, de egyszersmind Magyar ország első birtokosainak is egyikévé lett; és midőn 1856. évi máj. 19-én Bécsben kora 73 évében meghalt, egyetlen fiára II. Simon Györgyre közel 80. millió p. for. értéket hagyott hátra. Nevét a budapesti lánczhid, melynek egyik létesítője volt, örökíti. Neje volt moroddai Derra Katalin, kitől született
nevezett II. Simon György báró, görög királyi nagy követ az ausztriai udvarnál és 1858. óta a magyar tudományos akadémia igazgató tanácsának tagja, hazafiui nemes indulattal hozott adományai közűl kétség kivül legmaradandóbb emléket állitott magának azon 80 ezer fttal, melylyel a magyar akadémia alapjához járúlt; nejétől dézsánfalvi Gyika Ifigeniától egy fia II. György elhalván, csak leányai Katalin, Anasztázia és Irene élnek, ezek egyike gróf Wimpfenhez, másik hzg. Ypsilantyhoz ment férjhez.
A családfa következő:
I. Simon † 1822. aug. 3. (1. N. Irene. 2. Gyra Kata); 1-től I. György Simon sz. 1785. † 1856. 1828. báró (Derra Kata); 2-tól János bankár Bécsben (Nicorussy Mária); II. Simon-György m. akad. igazg. tag és görög kir. követ. (Gyika Ifigenia) Kata.; II. György †; Anasztázia.; Iréne.
A család czímere ékes vágással három udvarra osztott paizs, a középső gúla alaku udvar alján magas szikla emelkedik, a jobb oldali udvar baloldalából kétfejű fekete sas fele testrésze látszik ki, karamával pallóst tartva; a baloldali udvarban arany oroszlán, hátulsó lábain ágaskodva, három rózsát tart. A paizs fölött három koronás sisak áll, a jobb oldalin kétfejű fekete sas szétterjesztett szárnyakkal, jobb lába karamával pallóst tartva, a középső sisak koronáján három strucztoll leng, a baloldali sisak koronájából első jobb lábával kivont kardot tartó oroszlán emelkedik ki. A sisak takarók alatt a paizsot két oldalról telamonok gyanánt egy-egy oroszlán fogja. Alúl szalagon a családi jelsző: „servare intaminatum” olvasható.
