A bárói ág.
A bárói ág.
I. Antal, ki a II. táblán. 1780. (Inkey Petronella); IV. János (b. Sennyey A. Mária); II. Antal (b. Hunyady N.); Jozéfa.; Mária (b. Majthényi Lajos); Anna; I. József 1791. főhadn. (b. Dambrovka Concordia); Bora (gr. Hodicz Ferencz); I. Károly cs. k. kam. † 1841. (gr. Nádasdy Erzsébet); Polixena (Vidos N.); V. István (csicseri Orosz Amali özv. 1832); V. János (1. b. Barkóczy Francziska 2. Druzsik Julia); Concordia (Zauner József); Adél (Zachar); I. Lajos Páczinban (b. Vécsey Erzsébet); Amália (gróf Vay Dániel); Albertina; Erzse.; VI. István.; I. Miklós.; Mária.; Zsigmond † Vincze †; Anna (gr. Dessewffy Gyula); Letitia (gr. Lodron Laterano Alajos); I. Pál. cs. k. kam. val. b. tit. tan. 1861. helyt. tanácsos.; Victor.; Virginia; Felicia.
A családfai törzsnek I. Ferencnek négy fia volt, ezek közűl I. Péter mag nélkül elhalt; I. János nemzé I. Gáspárt, ki 1619–1635. évi idő közben élt, és mint kapitány, de valószinűleg rang szerint legalább ezredes, azok közé tartozott, kik Bethlen Gáborhoz állottak, miért őt is Eszterházy Miklós nádor a rossz kapitányok sorába iktatta. * Nejétől Rumy Borbálától három gyermeke közűl II. Gáspár nemze fiút: II. Sándort, kiben ága kihala.
G. Gróf Eszterházi Miklós Magyar orsz. nádora. Pest, 1863. I. 60.
I. Sándor, (máskép Sandrin) a hadi pályán szerencsével szerepelt, 1587-ben a törökön győzelmeskedvén, társaival Huszár Péter és Malikóczy Miklóssal együtt két főbb törököt, zászlókat és egyéb hadi zsákmányt vittek föl Ernő fő herczeghez, miért arany billikommal és arany lánczczal ajándékoztatott meg. * Él 1594-ben is. Fia I. György 1611-ben julius 21-én királyi hadakat vezérel Kolosvár alá. Székely Annától két fia maradt: II. Péter, ki 1606-ban Erdélyben elkobzott javait vissza kapta és II. Ferencz, ez ágát bezárta.
Istvánffy Hist. 1685. évi kiadás 374. lap. (libro XXVI.)
I. Pongrácz 1593–1606-ban Erdélyben – hová be származott, – nagy szerepet vitt kitünő esze és tehetségénél fogva. 1593-ban Báthori Zsigmond fő udvar mestere (Praetorii Praefectus) volt, és Szinán basához járt követségben. 1595-ben fejedelmi tanácsnok volt, midőn a lengyel királyhozi követséget végezte. 1597-ben Várad lecsendesítésére jár, majd Mihály vajdához köldetik. Ő vezeté be * Báthori Endrét febr. 20-án Szebenbe. 1601-ben Rudolf király részére izgat, miért Görgény várába záratik, majd ki szabadúl és Rudolf kir. tanácsosa leszen. Básta dulván Erdélyben, 1603-ban ennél kegyelmet eszközöl az összefogott nemesek részére, ugyan ennek rendeletéből Szamos-Ujvárt ostromolja. – Székely Mózses részéröl Raduly vajdához kibékitő követséget vállal. 1605–1606-ban Rudolf részéről Bocskai ellen mint fővezér harczol. 1607-ben Erdély részéről Rudolfhoz jár követségben. Báthori Gábortól Gyalu várát kapta, azonban 1610-ben Báthori Gábor féktelenségei ellen működvén nótáztatott, Gyalut elveszté, * és maga futással menekült. * Neje volt Dobszai Jánosnak Spáczai Annától született leánya Dobszay Anna, aki után Erdélyben szintén tetemes birtokok ura lett. 1606-ban Rudolf király által a nagyságosok rendébe, báróságra emeltetett. * Nejétől négy gyermeke maradt: I. István, Anna báró Keglevich Zsigmondné, II. Sándor és II. János, ki kihalt.
Ekkor birta a Csúcsi uradalmat Zaránd megyében.
Már előbb is elveszté javait, miket az 1606. évi bécsi békekötés is vissza adatni rendelt.
Wolph. Bethlen Historia III. IV. V. VI. tom. Istvánffy Hist. 433. stb. Kővári Erdély tört. IV. Mikó Erdély tört. Emlékek I. 59. stb.
Szirmay C. Zemplin not. hist. pag. 359.
I. István 1621. oct. 11-én boszniai, 1623-ban váczi, 1628-ban veszprémi, végre 1630-ban győri püspök és főkancellár; meghalt 1635. oct. 22-én *
Pray Hierarchia I. 305. 327. 355. II. 438. – 1625-ben Erdélyben járván, édes anyja régebben eltemetett hamvait Kolosmonostorra szállítatá és ott temetteté el ünnepélyesen.
II. Sándor kir. tanácsos és főkomornok mester (Cubicularius), 1630. táján Szatmári kapitány, * hol 1632-ben nemesi curiát kap adományban. * 1630. és 1632-ben Rudolf követe Erdélyhez. 1620. után nőül vette a Fogarasi várban méreg által kivégzett Dóczy András özvegyét böki Paczoth Juditot, kivel 1631-ben Dóczynak siremléket emelt Leleszen. * Élt még 1640-ben. Ő szerzett kir. adományt II. Ferdinánd királytól a Paczoth Ferenczféle Tarkányi, Bodrogközi jószágokra, és Alaghy Menyhért magvaszakadtán szerzé Zemplin megyében a Páczini uradalmat fiágra; 1629-ben kapott adományt Bessenyő és Bisztra puszta és helységekre. Nevezett nejétől hat gyermeke maradt: II. István, III. Ferencz, I. Albert, I. László, Erzsébet b. Károlyi Lászlóné, és Krisztina gróf Czobor Bálintné. Ezek közűl
Kemény János Önéletirása. Kiadta Szalay L. 224.
Szirmay Szathmár várm. I. 161.
Szirmay C. Zemplin not. hist. 151.
II. István nagybátyja nyomain papi pályára lépvén, 1652-től esztergami kanonok, majd sz. györgyi prépost, 1656-ban pécsi választott, – 1659-től pedig veszprémi fölszentelt püspök haláláig 1687-ig. *
Memoria Basilicae Strigoniensis. 157. Pray, Hierarchia I. 306.
I. László szül. Tárkányban 1632. maj. 6-án. A jesuita rendbe állott 1648-ban. Tanitott Gréczben és N.-Szombatban; volt zárdai főnök ugyan azon helyeken, és két évig tartományi alfőnök. 1686-ban Gréczben hittani munkát adott ki. Meghalt Nagy-Szombatban 1702-ben. *
Pray Mss. tomo XVIII. 21. db.
I. Albert 1658-ban nőül vette Révay Francziskát, kivel három évig élt, ettől született 1660-ban fia László, ki azonban egy éves korában 1661. január 19-én meghalt, anyja előbb 1661. január 7-én múlt ki. * Albert egy leánya Erzsébet előbb b. Berényi Ferenczhez ment nőül; Albert másodszor nősült b. Amade Évával, kitől leánya Mária b. Andrássy Pálhoz ment férjhez.
Uj Magyar Muzeum 1857. I. 448.
III. Ferencz 1663-ban I. Leopold király részéről kállói kapitány volt, elesett a kuruczok keze által kastélyában Nagy-Tárkányban 1675. julius 30-án; eltemettetett Leleszen. * Nejétől rimaszéczi gróf Széchy Mária-Margittól öt gyermeke maradt: III. István, IV. Ferencz, II. Pongrácz, III. Sándor, kitől a mai bárói ág származik, és Borbála előbb villyei Pribék Ádámné, utóbb csicseri Orosz Gáborné. Ezek közűl
Szirmay C. Zemplin not. historica 200. 221.
II. Pongrácz 1706-ban, Ung, Zemplin és Szabolcs megyék fölkelő nemességének vezére. Neje volt báró Barkóczy Julianna kitől leánya Borbálában b. Vécsey Lászlónéban ága 1721-ben kihalt. Nevezett Borbála birta Erdélyben az illyei urodalmat is.
IV. Ferencznek nejétől b. Barkóczy Évától két gyermeke volt: Éva muraniczi báró Horváth Imréné és II. László, ki 1741-ben mint a zemplini fölkelő nemesség ezredese tünteté ki magát. * Nejétől báró Szent-Iványi Annától csak két leánya maradt: Anna Mária, ki báró Sennyey IV. Jánoshoz ment férjhez, és Polixena, ki Závody Rudolf neje lett.
Szirmay C. Zemplin not. hist. 312.
III. István, ki 1688-ban Zemplin megyei Árva-Bodrog-Keresztúri szőlleire és nemesi kuriájára I. Leopold királytól adományt vitt; aranysarkantyús vitéz, Rákóczy II. Ferencz kanczellára, végül munkácsi várparancsnok és Szabolcs vármegye főispánja volt. A forradalom buktával elfogadván az amnestiát, a munkácsi várból, – mely még a szatmári békekötés után 1711. junius 24-én is tartá magát, – szabadon bocsáttatott és jószágai birhatásáról is biztosítatott. Két felesége volt, az első villyei Pribék Éva lipóczi Keczer Miklós özvegye, a másik báró Andrássy Klára, b. Barkóczy László özvegye volt. Ezek közűl az elsőtől született IV. István, III. László, kik korán elhaltak, I. Imre, kiről szó leszen és a másodiktól lett Borbála b. Perényi Gáborné.
I. Imre nőül vévén báró Barkóczy Lászlónak b. Andrássy Klárától született leányát b. Barkóczy Krisztinát, ezzel nemzé: Klárát jobbaházi gróf Dőry Ferencz kamarás, val. belső titkos tanácsos, fő pohárnokmester és Zemplin megyei főispán nejét, Juliannát báró Dőry László kir. tanácsos nejét, és egy fiút
II. Imrét, ki katonai pályára lépvén, mint cs. kir. kamarás és a Pálffy Rudolf huszár ezredben ezredes 1767. január 27-én Mária-Terézia király-asszony által mind két nemű utódaira nézve grófságra emeltetett, 1771-ben tábornok lett. Meghalt Páczinban 1774-ben. Eltemetetett Leleszen. Kétszer házasodott, első neje báró Palocsay Róza, a második báró Révai Mária volt. Az elsőtől született III. Imre, ki azonban Szabolcs megyében Fejértón mag nélkül elhalt és eltemettetett Mária-Pócson. Benne kihalt a grófi ág, valamint Sennyei III. István egész férfi ága. Neje báró Révay Anna utóbb báró Révay Ferenczhez ment férjhez. Édes nővére gróf Sennyey Borbála gróf Dőry Gáborhoz ment férjhez.
Sennyey II. Imrének második nejétől báró Révay Borbálától született leánya gróf Sennyey Antónia, csillag keresztes hölgy, gróf Majláth Józsefnek cs. k. kam., val. b. titkos tan., Szent István rend nagy keresztese, a m. udv. kamara elnöke, Verőcze vármegye főispánjának neje, ki meghalálozott Zemplin megyei Perbenyik helységben 1819. évi octob. 20-án, eltemettetett Nagy-Tárkányban. Ott nyugszik anyja is báró Révay Mária gróf Sennyey Imre özvegye, ki 1820. sept. 7-én halt meg.
A mostani bárói vonal.
Báró Sennyey III. Sándor (b. III. Ferencznek gr. Széchy Margittól fia) mostanáig terjedő ágnak, a most élő egész bárói vonalnak lett terjesztője. Ez ősi birtokába a Dunántúl Vasmegyében fekvő Kis-Sennye helységbe tevé át székhelyét. Nejétől báró gyöngyösi Nagy Sárától két leánya és egy fia I. Antal maradt.
I. Antal a mult század második felében élt szintén Vas megyében. Hitestársától pallíni Inkey Petronellától IV. János, Mária, Jozéfa, Anna, II. Antal, I. József és Borbála gyermekei maradtak. Ezek közűl
IV. János cs. kir. kamarás, nőűl vévén b. Sennyey II. Lászlónak leányát Anna-Máriát, Zemplin megyébe tette át lakását, és 1820-ban történt gyermektelen halálával hitbizomány formában tetemes pénzbeli vagyont hagyott családjának, az egész család kihalásával a szegényeket nevezvén örököseiűl. Eltemettetett Leleszen, ugyanott őt megelőzőleg neje is. Ezen János halálával, valamint özvegy gróf Sennyei Imrének kimúltával az ez által özvegyi jogon birt jószágokat örökölvén a báró Sennyey örökösök, időjártával az egész család Zemplin vármegyébe tette át lakását.
IV. János két fiú-testvérétől: I. Józseftől, ki 1791-ben székely ezredbeli főhadnagy korában vette nőül a lengyel származású báró Dombrovka Concordiát, és II. Antaltól a táblán láthatólag származik le az egész mostani báró Sennyey család. Nevezetesen pedig II. Antal nejétől Hunyady bárónőtől született egyik fia I. Károly, cs. kir. kamarás, (mhalt 1841. april. 5-én S. A. Ujhelyben, s ott temetetett) kinek nejétől gróf Nádasdy Erzsébettöl többi közt született fia Pál cs. kir. kamarás, valós. belső titkos tanácsos, 1860-ban az úgynevezett octoberi Diploma folytán a magyar kir. helytartó tanácsnak volt tanácsosa, jeles tehetségű állam-férfiú.
A család neve, melyet a család másod alapítója I. Ferencz „Senney” és „Sennyey”-nek irt *; mások által a XVI. század folytán Sennjey, Sennej, Senyey, Senniej, Senniey alakban is iratott. *
L. Magyar leveles tár. I. 45. 66. 67. stb.
L. Magyar leveles tár. több lapon 77–385.
A család grófi czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – a paizs arany udvarában fejével balra forduló egy fejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal és lábakkal, kiöltött pirosnyelvvel; a paizs fölött grófi korona, és azon három koronás sisak áll, melyek közűl a jobb oldaliból balra néző arany grif, első jobb lábával meztelen kardot tartva, a középsőből természetes szinű szarvas, a baloldaliból lábával kivont kardot tartó, kettős farkú oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról és balról aranyfekete. A czímerpaizst két oldalról pánczélos, sisakos vitézek telamonok gyanánt tartják.
A bárói czímer szintén az, azon különbséggel, hogy a paizs udvara többnyire kék színt mutat, és a paizs fölött csak egy koronás sisak a növekedő szarvassal látható; a többi a grófsági diplomával járult a föntebb leirt czimerhez.
