Sembery család. (Felső-Szúdi)
Sembery család. (Felső-Szúdi)
Hont vármegye előkelőbb birtokos nemes családja, mely magát bizonyos Bernardus Cseh a Schönberg 1550-ben élt Kamaragróftól származtatja. Állitólag a szász Schönberg család egy ivadéka Csehországba költözvén, a vallási mozgalmak korában Magyarországba telepedett, és nevezett Bernát kamarai hivatalba jutott. * Ennek fia lett volna János, 1604-ben a Sembery nevet felvevő. * Ennek fia ismét János az 1647. évi országgyülésen Zólyom város * követe volt, ki litvai Horváth Borbálát vévén nőül, tőle a család hiteles adatok * szerint következőleg sarjadzott le napjainkig:
Czvittinger Specimen Hungariae literatae. Francofurti 1711. a 336. lapon irja, hogy Alsó Sziléziából Ples városból Schumberg Tóbiás, a régi morva nemes Schumberg családból eredt Schumberg Pálnak morva országi praerovai papnak fia, mint evang. pap, miután ott az evang. vallás gyakorlata megszüntetett, Magyar országba Körmöcztől nem messze fekvő Fridvald helységbe lett evang. pap; és ennek nejétől Hoffmann Annától született ifjabb Schumberg Tóbiás 1626-ban. Iskoláit Körmöczön, Brigában, Jenában, Wittenbergen végezvén, künn maradt Németországban, és előbb 1667-ben Windsheimben gymnas. igazgató, utóbb 1673. 1677-ben városi tanácsnok, 1699-ben polgár-mester, tartományi fő pénztárnok és a hadi ügyek elnöke (rei bellicae Praefectus) lett. Két gyermeket nemzett Sámuelt és Anna-Orsolyát stb. – Kérdés, nem állt-e ezen Schumberg vérséges összeköttetésben a Semberg (utóbb Sembery) család őseivel?
Sámuel 1723-ban a magyar országgyűlésen városi követ, még Semberg nevet viselt, pedig ez – úgy látszik – egy személy a táblázaton álló I. Sámuellel.
Az 1647. évi országgyülés irott diariumában, hol Sembery néven fordúl elő.
Wagner Mss. tomo LXX. p. 116. és családi közlés szerint.
János 1604.; II. János 1647. városi követ (litvai Horváth Bora); I. Sámuel kamarai Praefectus szül. 1651. † 1736. F. Szúd stb. szerzője (Lepényi Kata); Mátyás 1661. 1702.; Anna.; III. János 1683. táján kamarai felügyelő (1. Bulyovszky Zsuzsi 2. Szentiványi M. Anna); II. Sámuel Zólyomi jegyző † 1679.; Mária (Rakóvszky László); 1-től I. György Hont v. főpénztárn. (Lehoczky Krisztina); IV. János (Szent-Iványi Erzse); Zsuzsa (b. Hellenbach János); 2-tól Mihály 1768. (Radvánszky Klára); Márton táblabiró 1769. (nándori Bene Zsuzsi); Mária † 1802. (Földváry Sándor); András 1780. 1813. (Beniczky Borbála); Klára † 1810.; Teréz (Császár András); Karolina † 1810. (Ghyczy Jánosné); Anna (Gosztonyi Mihály); Julianna (Szentkirályi László); József. †; «»György. †; Mária (Sturmann Márton); Janka (Baloghy Lajos); Miklós (Zmeskal Anna); I. László (Ivánka Appolonia); Lajos.; János.; Zsuzsi (Kartsay Zsigmond); Imre 1842–45. Honti alispán és 1840. követ (g. szegi Géczy Janka); II. László.; Petronella (Laszkáry Lajos); István.
II. Jánosnak litvai Horváth Borbálától egyik fia Mátyás 1661-ben Zólyom megyei Dubi helységben részbirtokra adományt kapván, beiktattatik, de ellene mondtak Rakovszky Péter és János, Gyürky Gáspár és Balogh Gáspár * Élt még 1702-ben és Zólyom megyei táblabiró volt. E Mátyás mint mondják – meg mérgeztetett. Testvére:
Szentbenedeki Convent fasc. 69. nro 24.
I. Sámuel * szül. 1651. meghalt 1736. – Kamarai Praefectus volt. Megszerezvén Hont vármegyében a Felső-Szúdi birtokat, arra a Dúló család magvaszakadtán, valamint Bácsfalu és Alsó-Sipék helységre III. Károly királytól adományt nyert, * és innen családja a „felső-szúdi” előnevet vevé föl.
Mint említők Semberg Sámuel 1723-ban városi követ, valószinüleg e Sámuellel egy személy.
Bel M. Notitia nova Hungariae tomo IV. p. 702.
I. Sámuelnek két fia III. János és II. Sámuel 1742-ben F. Szúdon birtokosok, ez utóbbi Zólyom vármegyei jegyzőnek iratik és magnélkül halt meg.
III. János szintén kamarai felügyelőnek iratik, első neje Gyulafalvi Bulyovszky Zsuzsanna volt, ettől gyermekei I. György Hont megye főpénztárnoka, IV. János és Zsuzsa báró Hellenbach Jánosné; második nejétől szentiványi Szent-Iványi Mária-Annától fiai Mihály és Márton.
I. György Lehoczky Krisztinától nemzé Máriát Földváry Sándornét, és Andrást, ki atyja halála után nagy bátyja gyámsága alá került. Birt Nagy Rhédén és Alsó Sipéken. 1768-ban Pozsonyban végezte gymnasiumi iskoláit, magán tanítója a tudós Wallaszky Pál volt, ki azon évben Verbőczi Istvánról irt történelmi értekezését, mely Lipcsében jelent meg, * neki ajánlotta, és az ajánló levélben is említi, hogy nagy- és ősatyja Sámuel és János kamarai igazgatók (bonorum cameralium praefecti) voltak. Élt még András 1813-ban is. Csak leányai maradtak.
De Stephano Verböczio Icto consulto celeberrimo Dissertatio historico epistolica. Lipsiae 1768.
III. János fiai közűl I. Mihály Hont és Zólyom megyei táblabiró, 1768-ban nejétől Radvánszky Klárától csak három leányt hagyván maga után, fiágon utódai kifogytak. Testvére
Márton 1768-ban unokaöcscsének Andrásnak gyámja, Hont és Zólyom vármegye táblabirája volt, birt F. Szúdon, Nagy-Rhédén, A. Terényben stb. Nevezett Wallaszky B. Hellenbach József-Lajosnak és neki ajánlotta „Tentamen Historiae Literarum sub glor. Rege Mathia etc. Lipsiae 1769.” 4. r. czimű munkáját. Nejétől nándori Bene Zsuzsától hat gyermeke közűl I. László terjeszté családját, ennek nejétől Ivánka Appoloniától a táblán látható gyermekei közűl Imre Hont vármegyénél 1827. körűl mint tiszt. aljegyző kezdé közpályáját, 1830-ban alszolgabiró, 1836-ban főszolgabiró, 1839-ben egyszersmind országgyülési követ, 1842-ben másod-alispán lett, és az volt 1845-ig. Az 1848. évi országgyülésen Hont megye egyik képviselője, utóbb pedig a honvédelmi bizottmány tagja volt.
A család czímere a paizs kék udvarában zöld téren (vagy hármas hegyen) három lábon álló oroszlán, első jobb lábát ragadozásra kinyujtva, piros nyelvét kiöltve, és kettős farkát hátra felkondorítva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén kettős farkú oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. * Más eléadás szerint az oroszlán pálmaágat tart, és mint mondatik – a czímer hasonlít a szász Schönberg családéhoz – mintegy bizonyítékúl arra nézve, mely szerint a család mindkét részről közös hagyománynál fogva közös törzsből származnék.
Burgstaller, Collectio Insignium.
