Ottlik család. (F.-Ozoróczi és Kohanóczi.)
Ottlik család. (F.-Ozoróczi és Kohanóczi.)
Trencsin vármegyei eredetű, jelenleg több megyébe is elterjedve. Régiebb nevök Ozoróczy volt, mint alább látni fogjuk. Törzse Pobera Miklós I. Mátyás király alatt telepedett Trencsin megyei Alsó-Ozorra. Három gyermeke maradt: Dorottya mitthói Svehla Jánosné 1520-ban, Péter, ki magtalanúl halt meg, és András (1505–1513), ki már Ozoróczy-nak iratott. Ez 1513-ben alsó-drietomai részjószágát elzálogosította Zábláthi Lőrincznek. Ennek egy leánya Katalin 1556-ban Tóth Sóki Ferenczné, és két fia Albert és László maradt. Amaz magnélkül múlt ki, László pedig Révay Ferencz alnádor parancsa folytán 1530-ban a nyitrai káptalan által iktattatott bé Alsó-Ozoróczon. Neje Dorottya volt, Mihálynak leánya gyulai Sándor Borbálától, s 1573-ban már özvegy. Ettől két gyermekét ismerjük: Katalint, ki Borsiczky Ádámnak neje és B. Györgynek atyja volt, és Ozoróczy Györgyöt, ki unoka vérével Borsiczky Györgygyel 1566-ban Radéczy István kir. helytartó adománya folytán Alsó-Ozorócz helység fele részébe, és F.-Ozorócz jobbágy-telkeibe, valamint Kohanócz egy részébe a nyitrai káptalan által mindkét ágra beiktattatott. Nejétől Horváth Annától egyetlen leánya Fruzsina 1588-ban Klarics Györgynek, 1598-ban Podhragyai Istvánnak hitves társa volt.
Az eddig említettek nemzékrende* igy áll:
Geneal. authent. tomo I.
Pobera Miklós; Dora 1520. (Svehla János); Péter.†; András de Ozorócz 1505. 1513.; Kata 1556. de Alsó-Ozor; Albert.†; László 1530. adom. (Dora özv. 1573.); Kata (Borsiczky Ádám); György 1560-70. (Horváth Anna); Fruzsina (1. Klarics György 1588. 2. Podhragyai István 1598.).
Az e táblán állókról megjegyezhetjük, hogy Ozoróczy András eléfordul 1496-ban Podmaniczky Istvánnak az ugróczi erdők birtokába adomány-czímen történt beiktatásánál. Miután azonban még e táblázaton állóknál az Ottlik nevet nem találjuk, mint származott e név, s mily vérségen eredtek az Ottlik családbéliek az Ozori vagy Ozoróczyaktól, egyenesen fi-ágon, vagy leányági fiusitás által? – azt biztos adatok hiányában meg nem mondhatom.
1569-ben Ottlik Anna, Ottlik Ferencznek Fáncsy Katától született leánya Huszár Mátyásnak neje volt.*
Szontagh Dán. jegyzéke szerint ozori Ottlik János már 1474-ben az Egresdy család részére véghez vitt törvényes szemlénél eléfordúl.
1650-ben már eléfordúl Ottlik János, ki ekkor Velcsiczky magvaszakadtán beiktattatott. 1661-ben Trencsin vármegye alispánja, 1662-ben követe volt. Testvére István volt.
Ezek utóda már f.-ozoróczi és kohanóczi előnévvel élő Ottlik György mezei hadak ezredese I. Leopold király alatt Buda vára ostromában szerzett érdemeiért 1688. aug. 18-án Bécsben kelt czímeres levélben nemessége megerősitését és czímere bővitését nyerte.* Ez oklevél szerint a család czímere a paizs kék udvarában zöld téren egy lovas magyar, és egy lovas török vitéz, egymással szemközt állva, párbajt vivók; fölöttök jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából farkas emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva; mellette jobbfelé egy zászló leng. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Kaprinai Mss. B. tomo XVIII. p. 56. 58.
Ezen czímeres levelet nyert Ottlik György talán egy azon Ottlik Györgyel, ki Rákóczy II. Ferencz udvarának és egyszersmind a Thurzó-Tököly örökösök javainak kormányzója volt. Szintén e György lehetett az, ki 1722-ben Sujánszky István magvaszakadtán Alsó- és Felső-Ozorban beiktattatott, Csery István ellentmondása mellett.*
Nyitrai káptalan libro 8. protoc. 93. folió 195.
A család leszármazását izről izre csak a mult század elején Sándor, András és Pál testvérektől lehozva terjeszthetjük elő a következőkben:
I. tábla.
Ottlik N.; Sándor 1736 (1. Dessewffy N. 2. Soos Krisztina); András 1736. (Ujfalussy Judit); Folyt. II. táblán. Pál 1738. (Szemere Judit); Folyt. III. táblán. László 1736.; János (Sándor Bora); András 1768 (Plathy Erzse); Mátyás lak. Kohanóczon (Tihanyi Mária); Károly 1768. birt Szatmárban (Szirmay N.; Dániel itélő mester † 1826.; 3 leány.; László kapitány.; Tamás jegyző; János Kohanóczon 1837.; Lajos 1803. 37. (Banóczy N.); több.; Ferencz 1768.; József (Sréter N.); Karolina (Hodossy Károly); Lajos (Ottlik Teréz); Sándor (Ónody N.); József; István (Ottlik Teréz); Gejza 1837.; Zsigmond 1837.
II. tábla.
II. András, ki az I. táblán. 1736. (Ujfalussy Judit); György 1768. (Gömöry N.); István 1768.; Sándor; József.; Ferencz.; Julianna.; N. (Tomcsányiné); Zsigmond (Sándor N.); György esküdt 1837.; N. (Ottlik József); Dienes (Szent-Iványi N.); Anna (Tihanyi Károly); András (Balogh N.); N. (Hartungné); Miklós.
III. tábla.
Pál, ki az I. táblán. 1736. 1752. (Szemere Judit); Miklós 1768.; János.; Mária (sz. a. Horváth Ferencz); Pál 1752.; Éva (Patay László); Judit (Báán János).
Trencsin vármebgyének nemesi összeirásában a család következő tagjai fordulnak elő:
1736-ban Pál Sáros megyei birtokán lakott, Sándor pedig és ennek fia László az ozoróczi és kohanóczi jószágon, András Kohanóczon.
1748-ban az alsó járásban Kohanóczon találjuk Lászlót, a hegyentúli járásban Ozoróczon pedig Sándort, Andrást* és ennek fiait.
Úgy látszik – ez azon András, ki 1710-ben Jenában tanult, és Haan, Jena Hungarica 40. lapon hibásan báró-nak van irva?
1768-ban F.-Ozoróczon székeltek idősb Andrásnak fiai u. m. György, István és Sándor; továbbá Jánosnak örököse Károly, végre András és ennek fia Ferencz.
1803-ban Kohanóczon laktak Mátyásnak örökösei u. m. Dániel, László, Tamás és Lajos, Melcsiczen pedig István.
Ezek közűl Dániel Pest vármegyénél hívatalos pályát kezdett, 1801-ben mint aljegyző szolgált, 1810-ben Pest vármegye másod alispánja volt, utóbb kir. személynöki itélőmester. Meghalt 1826. april 11-én kora 52. évében.
1837-ben a Trencsin megyei nemesi összeirásban találjuk Felső-Ozoróczon Andrást és két fiát Ferenczet és Istvánt, ezen Ferencznek is már ekkor két fia Miklós és Ferencz, Istvánnak pedig három u. m. Sándor, József és István szintén összeirattak. Továbbá ugyanott lakott Dénes is, valamint Zsigmond és Károly. – Kohanóczon éltek ekkor Mátyásnak örökösei László és Tamásnak fia János, valamint ott lakott Lajos is. Melcsiczen lakott István. Végre ugyancsak Ozoróczon összeirattak még Ferencz s fiai Ferencz és László, azután Gyula, Gedeon, Tamás és Eduard testvérek; továbbá idősb József fiaival Sándorral, Józseffel, és Istvánnal, ez utóbbi Sándornak fia Gejza, Józsefnek pedig Pál és János. Ugyan ott Dénesnek fiai András és Miklós is, Zsigmondnak pedig fia György, s legvégül Károly.
A kohanóczi jószágot a családtól Szontagh Lajos vette meg, ettől pedig a Szilvay család, ettől pedig legközelebb báró Sekkendorf birtokába jutott.
A család egyik ágából Ottlik Ákos 1842-ben Nógrád megyében alszolgabiró lett. Neje losonczi Gyürki Pál leánya.
