Orosz család. (Balásfalvi.)
Orosz család. (Balásfalvi.)
Pozsony vármegyei régi adományos birtokos nemes család, előnevét a nevezett megyében fekvő Balásfalva (vagy Balásfa) helységről irja, hol jelenleg is birtokos.*
Fényes Geogr. szótár I. 77.
A családnak egyik tagja Ferencz, szent Pál rendi szerzetes a bondorfi zárdában, egy kis munkájában, melyet 1747-ben rokonának balásfalvi Orosz Pál czimz. ansari püspöknek és septemvirnek ajánlott, a család eldődeiről némi jegyzeteket nyujtott, melyek közé azonban némi kétséges adatokat is bele kevert, százada szokása szerint a hasonló családi nevezetű családbelieket is ősei közé számitván, milyenek például Orosy György 1650-ben volt kir. személynök, kit szintén Orosz-nak állít, noha ez magát Orosynak irá, és nyilván más családból származott.
Nevezett pálos szerzetes szerint a balásfalvi Orosz család 1380-ban I. Lajos királytól, majd ismét 1530-ban I. Ferdinand királytól kapott nemes levelet, melyet Orosz Pál tábornok nyert,* végre pedig 1608-ban II. Mátyás királytól ujjító czímeres nemes levelet, melyben állitólag ama 1530-ki megerősítetik. Ez utóbbi adat kétségtelen. Ezt t. i. Orosz István, ki a kir. hadi tanácsnál translatori hívatalt viselt, nyerte az alább leirandó családi czímerrel együtt. Ezen Orosz Istvánnak unokája volt Orosz II. István, ki 1661-ben Párkánynál a törökök elleni harczban sebeket kapott, és érdemeiért I. Leopold királytól 1690-ben Pozsony vármegyében a Csallóközben fekvő Balás Éthei (közönségesebben Balásfalvai) ősi birtokára új kir. adományt nyert. Ezen II. Istvántól töredékesen következőleg jő le a család:
Synopsis Annalium Eremi Coenob. Paulinorum. Sopronii 1747.
II. István 1661. 1690.; Pál ansari püsp. septemvir † 1756.; N.; N.; József él 1760. Pozsony v. tbiró; Imre insurgens és hzg Esterházy komornoka; István 1760. Pozsony várm. szbiró; József 1760. alezredes.; Ignácz Vas v. aljegyző 1760.; Ferencz 1760-67. Veszprém v. főszbiró; Teréz (Záloghy Ignácz); Pál kapitány 1758.
E családfán álló Pál 1711-ben sárvári plébános papóczi prior és alesperes, azután szombathelyi káptalani prépost, majd Veszprémi nagy prépost, már 1746-ban ansári czimzetes püspök, és a hétszemélyes tábla közbirája. Meghalt 1756. mart. 27-én, kora 78. évében Veszprémben.
Testvéreinek gyermekei közűl József előbb az Ujvári, utóbb Károly főherczeg gyalog ezredében III. Károly király alatt 19 éves korában már katona, mely ezredbe gr. Csáky György ezredéből tétetett át. 1757-ben Boroszlónál és 1758-ban Hochkirchennél tünteté ki magát, és ezért őrnagyságra emeltetett, 1760-ban már alezredes volt. Testvérei Ignácz Vas vármegyében, Ferencz pedig Veszprém vármegyében viselt megyei hivatalt. Pál szintén Károly főhzg ezredében volt zászlótartó hadnagy, 1757-ben már kapitány; Terézia Záloghy Ignácz ezredesnek neje, férje porosz fogságban is szenvedett.
Pál püspök másik testvérének fia József táblabiró, atyja Imrének, ki Esterházy herczegnek komornoka, és insurgens zászlós volt, elesett a porosz háborúban. Ennek testvére István 1760-ban Pozsony vármegye szolgabirája volt.
Pál püspöknek tán testvére, és József, Ignácz, Ferencz, Teréz és Pálnak tán atyja volt azon Orosz Ferencz, ki 1732-ben Győr vármegyében jegyzői hívatalt viselt.
Azon József, ki a családfán 1760-ban Pozsony vármegyei táblabiróul iratik, 1745-ben a Pozsony megyei fölkelő nemes seregben gr. Pálffy Rudolf ezredéhez században volt kapitány.
Orosz N. ezredesnek fia József a Pozsonyban szerkesztett Hirnök politikai hirlap szerkesztője 1837–1842. Testvére Károly őrnagy, és Ferencz.
Ugyan e családból Balásfalván született László 1818. jun. 24-én, Pozsony vármegyének 1848. előtt főjegyzője.
Ferencz a fölebb idézett paulinus szerzetes idézett munkáján kívűl egyebeket is adott ki. 1760-ban Budán jelent meg tőle „Első Lajos … királyról – rövid Krónika.”
A balásfalvi Orosz család czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban vizirányosan három ezüst csíkolat fölött arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt látszik; a baloldali kék udvarban arany koronán ezüst egyszarvú hátulsó lábán ágaskodik, háta fölött, és mellje alatt arany csillag ragyog. Ugyan ilyen egyszarvú ágaskodik; a paizs fölötti sisak koronáján is, két kiterjesztett fekete sasszárny között, mellettte szintén két csillag fénylik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. A paizst két oldalról, két pánczélos vitéz tartja, egyik kezükben hosszú nyelű s a földre támasztott bárdot fogva.
Hogy e családból származtak-e Orosz Gábor, ki 1552-ben Eger vára védelmében vett részt, és Orosz András, ki 1595-ben Esztergam és Vácz vára megvételében tünt fel, – elhatározni nem tudjuk.
Orosz nevű család, (s tán a balásfalvinak egyik ága) létez Zala vármegyében is.
A Borsod vármegyei Orosz családból származott Orosz Ádám egerszalóki plébános és iró, Orosz György huszár-százados fia, szül. Miskolczon 1804. nov. 4-én; ki mint iró, főleg az ige nélkül irt „Ida vagy a pusztai sír” czimű beszélye által ismeretes.*
L. életét Magyar Irók II. 236-238
