Olgyay család. (Olgyai.)
Olgyay család. (Olgyai.)
Pozsony vármegyében a Csallóközben fekszik Olgya (hajdán Ouga) helység, melyben az Olgyay nemzetség egész a XV. századig több ágon virágzott, a midőn azután az egykorban élt Farkas, András, Much, Saul valamint Budugh férfiaknak, mindnyájan ougai nemeseknek ágaikból csupán Ougai Farkasnak ágazata maradt fel; és máig Olgyay néven virágzik, a többi pedig Andics, Felzázi stb. nevek alatt is eléfordulván, a XV. században mind kimúltak. Ez okból ez ágat utóbbra hagyva, lássuk az előbb elenyészett ágak származási rendjét egymás után:
András 1256. de Ouga 1291. de Mogur.; Péter 1256. 1281. comes; Farkas. †; Fako.; Andics 1291. 1309. comes 1345. mester.
Ez ágnak Olgyán és Csunán részbirtokaik az Olgyaiakra szálltak, más jószágaik másoknak adományoztattak, míg a budai apáczák kezére jutottak, ezeknek 1786-ban eltörlése után pedig a kincstár kezére kerültek.
A másik ágazat ez:
Much 1256.; Modure.; Mixe 1256.; János 1288. Ettől a varjasi vonal.
A harmadik ág Saulustól ered következőleg:
Saulus 1256.; Buchtum 1256.; Tamás 1291.; Lukács 1289. †; I. Miklós. 1322.; Bora.; Ilona.; Tamás.; György; Ilona.; Helmes Miklós de Ogia 1394. 1447.; Zsigmond dictus Helmes 1450. 1495.
E vonalon I. Miklósnak fiai a másik négy ággal Magyaron osztozott. Az utolsó Zsigmond után Farkas vonala örökösödött.
A negyedik törzs ivadéke imez:
Budug 1281.; Lambert 1281. 1309.; Albert 1288.; Péter 1291.; Mihály 1322. 1393.; Miklós 1322.; János de Záz 1363 1378.; András 1360 1375.; György.; János.; László 1394. de Fel Záz; Anna 1394.; Margit 1394.; János de Záz 1450.; Péter; Erzse 1399.; László 1375.†; György.; Dávid.; Anna.; Margit.; Miklós 1394.
Következik az ötödik törzs, melynek élén Ougai Farkas úr áll, (mint a Comes szót egyik jeles tudósunk Bartal, Csallóköz történeti vázlata, 43. értelmezé). Mind az öt törzs 1256-ban IV. Béla királytól kapott Ougára (a mostani Olgyára donatiót. Farkastól a következő nemzedék vette származását: Wagner Mss. LXX. 166. és Ferber József közlése.
I. tábla.
Farkas de Ouga 1256.; Endre 1256. 1281.; Miklós dictus Ormos de Ogia.; András Chuna dictus Comes 1309.; Miklós dictus Thumb; Mihály. †; Endre 1281. 1309.; Pál 1345. de Tarnuk.; Tamás.; János 1322. 58.; László.; András 1380. 1405.; Zsófia.; Ilona.; László. †; György. †; Péter. 1375.; Klára. 1346.; Margit.; Luczia 1468.; Pál 1436.; Péter 1450.; Mihály 1419. †; Miklós dictus Chege de Ogia; Jakab. †; Mátyás 1450.; Mihály. 1467.; János. 1468.; András. 1496.; Ágoston. 1472.; II. Mátyás 1426. 67. Chege dictus Folyt. III. táblán.; Márton 1436. Folyt. II. táblán.; Jakab 1467. 1488.;Mátyás 1519.; Márton 1530. 1561.; Miklós 1569. szbiró Pozsony várm.; Osváld 1530. 1581.; Balás. 1559.; József †; Cherubim máskép Rubint 1581.; Anna 1546. (Csorba Orbán); Tamás †; Péter †; András †; Kata 1560.; Erzse (Poldainő); János; Zsófia (Isépi János); Agatha (Olgyai Albert); Mátyás 1601. 1612.; János 1601.; Miklós 1665.; József; János †; Anna (Olgyay Jakab); Erzse (Bittó Fer.); István 1668.; Orsolya.; Magdolna; Kata (Pethő Ambrús); József; József; László; György; Éva (Nagy András); Mária (Pőcz Fer.); Erzse (Mészáros István); János 1788; István.; József.; György.; Albert.; Kata (Földváry Pál); Julia 1765. (1. Sándor Fer. 2. Olgyai Gáspár)
II. tábla.
Márton, ki az I. táblán. 1436.; Miklós 1495 1530.; Pál 1467. †; Imre 1488. 1496. (Hideghéti Orsolya); Jakab 1530.; Egyed 1561.; Lucza (Bucsuházi Tamás); Tamás 1585. 92.; Jakab. †; id. János 1530. 1561.; Anna (Karácsoni András); Sára 1585. (Magyai Miklós); Bálint 1557. 1599.; Boldizsár. †; Albert; György 1554.1573. itélő mester; György 1631.; Bálint 1670.; Tamás †; István 1630.; Imre 1591.; Gáspár.; Mihály 1593. 1615.; György 1596.; Zsuzsi (Csúty); Bora 1626. (Szentgályné); Imre.; Lazár. †; István. †; Róza 1685. 1722. (Pintérné); Ferencz.; Mihály. †; Albert.; Tamás 1647. 55.; N. leány.; Mihály 1664; Jakab 1664.; István 1690.; Zsuzsa 1665.; György †; Kata (Szarkáné); Jakab 1715. 1733. (1. Csemez Kata 2. Krajczári Sára); Ferencz; András 1779.; Jakab; Julianna (Fekete); Ferencz; István; János; Pál.; Tádé.; Mihály.; János.; István; Fülöp.; Rudolf.; Ágoston.; Gáspár 1793. ügyvéd.; Mária (Krajczárné); Erzse.; Julianna (Nagyné); Teréz (Mészáros); Róza.; Ignácz.; Menyhért.; Boldizsár; Gáspár szül. Olgyán 1780. april. 15.; József; Adolf.; Kálmán.; Vendel.
III. tábla.
II. Mátyás, ki az I. táblán. 1426. 1467. Chege dictus; Kálmán. †; Mihály 1467. 1495.;Máté 1530.; Damián. 1530.; Ferencz. 1561.; Kelemen. 1530.; Albert. 1561. 1585.; Ferencz; Mihály. 1594.; János 1561. 1594. Pozsony var. alisp. és várnagy.; Bora (Varjassy); Magdolna (Zabó); Mihály 1560. 90.; Boldizsár. †; István. †; György 1560. 90.; Mihály 1615. 1659.; Anna 1659. (Sátor András); Albert 1659. 88.; Ferencz; György 1659.; Imre 1702. 1703.; Ádám.; Rebeka.; György 1729. 1742. (Bucsuházy Ilona); János 1713. 42.; Erze (Nyeregjártó Pálné); Ferencz 1742.; János Veszprémben 1755.; István.; Ferencz. 1730. 1770.; László.; Mihály; Gáspár; István.; Antal †; Péter; Sándor.; Imre.; József.; József.; Miklós 1758. †; József 1750.; Kata (Kovács Pál 1764.); Anna (1. Bittera Istv.) 2. Both Ádám); Erzse (Gönczöl); György.; Ferencz.; János Pozsony várm. esküdt (Takács Róza); Kata (Szabó Ádám); Mária (Benovits Ádám); Károly Csanádi püsp. ügyész (Takács Klára); Zsigmond 1841. Nagyszombati ker. táblai ülnök (Orosz Teréz); Lajos 1846 Pozsony v. alszolgabiró.; Ambrus.; Gyula nőtlen Pozsonyban.; Dávid.; Miklós szül. 1805. april. 6. Pozsony v. főszbiró 1837. 46 (Gudits Mária); Karolina.; Ignácz katonatiszt.; Julia.; Zsigmond.; Titus Pozsony v. főjegyző 1846. 1839. 1843. 1847. követ 48. 61. képviselő (Buday Julia); Jeromos.
Mint említők, – az Ougai-ak (Olgyai nemesek) névszerint Farkas, András, Much, és Budug 1256-ban IV. Béla királytól adománylevelet nyertek Olgya helységre. 1271-ben nevezett Andrásnak fiai Péter és Farkas IV. László királytól ismét királyi adományt kaptak a nevezett helységre, és 1281-ben ugyan azon Andrásnak (Ondurnak) fiai kir. megerősitésben részesültek a följebbi adománylevelet illetőleg.
1288-ban az Olgyai-ak a Bankvatai-akkal a pozsonyi káptalan előtt viszont örökösödési szerződésre léptek.*
Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata 44. 45. Ebben említetnek úri (comes) Farkas, és Péter, mindketten Andrásnak fiai, – Chunának nevezett András, Thumbnak nevezett Miklós és Endre, mindnyájan Ougai nemesek (nobiles de Ouga), kik a Bankvataiakkal egymásnak lekötik magukat, hogy mivel ők származásukra nézve egymáshoz közelebbek (cum ipsi in linea generationis sibi invicem proximiores essent) ha egyiknek vagy másiknak magva szakadna, viszonyos legyen köztök az örökösödés, és jószágaikból a többi szerződő felek tudta nélkül, valamit eladni senkinek szabad ne legyen. Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata 46.
Az Olgyaiak közűl amaz első törzság, mely Andrástól ered, kinek Péter fia által unokája Andics volt, és ez után Andicsnak is neveztetett, a XIII. század végén nem csak Ógyán, hanem azonkivül volt birtokára is megelőzte a többi ágakat, mert ez ág 1354-ben I. Lajos királytól Olgya, Tárnok, Kisasztal, Ujfalu, Abany, Rány, Ujvásár, Egyházos-Magyar, Németfalu, Ilka, Vata, Félka, és Sorus nevű jószágokról adománylevelet nyert, de még ez esztendőben eme ág kihalván, Lajos király a nevezett birtokokat Konth fivéreknek adományozta. Ennek következtében 1355-ben az adományosok közt egy részről, és az Olgyai, ugynevezett Csuna András fia Pál (lásd I. táblán) és Olgyai Endre fia János közt más részről Zéchy Pál előtt olyan egyezség keletkezett; mely szerint mind az, a mit a magvaszakadtak bármi czím alatt Olgyán birtak, az Ógyai családnak maradt; a többi jószág pedig, úgy mint előszámláltatott, az adományosokra szállt; kik azonban azokat sokáig nem birták.*
Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata 61. 62.
1533-ban Olgyai Mátyás (Jakabnak fia a I. táblán) a vajkai alispányi szék elé idézteti azokat, kik Szentgyörgy megyei berkében kárt tettek; valamint 1534-ben illésházi Illés Tamást idézteti, hogy azon embereit a törvényszék elé állítsa, kik Olgyai Mátyásnak adósak.*
Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata 65. 64. Ez ugyan azon Olgyai Mátyás, ki 1511-ben sz. Mihály napkor tartott nádori törvényszék előtt Balás-Éthey Móré János képében (mint ügyvéde) megjelent. Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata 118.
1551-ben Olgyai György, ki utóbb 1569-ben országbiró itélő mester volt,* 1569-ben Olgyai Miklós Pozsony vármegye szolgabirája volt, ki 1580-ban mint királyi ember uj kir. adomány czimen iktatá be Beleházi birtokába Bartal Mihályt és Tamást.*
Lehoczky Stemmat. 1. 276. és 1569: 48. törv. cz. I. Ferdinand királynak Pozsony vármegyéhez intézett parancsa szerint a Hidegháti, Bajcsi, Sági és Bartal máskép Bele (most beleházi Bartal) család közt a hideghéti határnak felosztására kiküldetett. Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata 119. jegyzetben.
Bartal Gy. Csallóköz történeti vázlata 120. jegyz.
Olgyai János (Kelemennek fia) 1593. 1611-ben Pozsony vára várnagya, és azon megye alispánja volt.
Márton ágán a mult században élt Jakabnak fia Gáspár, hires ügyvéd, ki a család genealogiáját is úgy, mint itt közöltetik, szerkeszté.*
Megjegyzendő, hogy Wagner Mss. LXX. p. 166. szerint Márton vonalán (II. táblán) Ferencznek a Mihály fiának és Tamás testvérének szintén voltak utódai, nevezetesen fiai voltak Jakab, és Mihály, és leánya Zsuzsa; ezek közűl Jakabnak fiai ismét Jakab 1715. ennek fiai István (1740.), ennek Gáspár mint fölperes megjegyezve.
Mátyás ágán Zsigmond Pozsonyban ügyvéd, utóbb 1841-ben is még a Dunán inneni kerület tábla ülnöke volt. Ennek Orosz Teréztől származott fiai közűl Miklós (született Olgyán 1805. apr. 6.) Pozsony vármegyének 1837-ben al-, 1846-ban főszolgabirája. Testvére Titus 1846-ban Pozsony vármegyei főjegyző, majd alispán, az 1839. 1844. 1847-ki országgyülésen követe, és 1848-ban valamint 1861-ben országgyülési képviselő.
Zsigmond testvérének Károlynak fiai közűl Lajos 1846-ban Pozsony vármegyei alszolgabiró, 1861-ben országgyülési képviselő.
Megemlítendő még, hogy az Olgyai család egyik tagja, (keresztnevét nem tudjuk) 1809-ben a Pozsony vármegyei insurgens lovas seregnél szolgálván, miután a győri ütközet napján 50 emberével elvágtatott, a Rábcza hidján át nem mehetett, miért is Rába-Patonának kerülvén, ott ment által, egy negyed órányira négyszáz franczia támadta meg, de az ötven insurgens huszár diadalt aratott, hatvan francziát levágtak, harmincz embert, és negyven lovat elfogtak.
