Nyikora család.
Nyikora család.
Alapitó törzse Nyikora István, ki neje Vilaky Zsuzsa, és fiok Mihály beiktatásával együtt 1627. dec. 7-én II. Ferdinand királytól nyerte czímeres nemes levelét, mely 1629. évben Szabolcs vármegye Gyulaháza helységében tartott közgyülésén kihirdettetett.
Az eredeti armalist Nyikora Péter, Illés és Demeter testvér atyafiak és gyulai lakosok 1792-ben a nagy váradi káptalan előtt átirás és beiktatás végett bémutatták; ezek közűl Péternek, ki 1809. és 1824. évben Gyula város birája volt, ivadékát a következő családfa mutatja ki:
Péter 1792. 1824. (Serbán Mária); Mózses szül. 1784. Gyulán † 1861. oct. 30. Bukurestben.; Dávid szül. 1798. Gyulán (Mundruczó Anna); Kata (Merse Árkád); Mária (Kirileszku Péter. kétegyházi g. n. e. lelkész, és kis-jenői főesperes); Ilona (Vaszilievits György gyulai g. n. e. plébános, aradi sz. sz. ülnök); Julianna (Domba Jánosné Mácsán); Zsófia (Antoneszku István); Mihály ügyvéd Gyulán (Czárány Emilia).
A családfán említett Nyikora Mózses, ki Europa minden művelt nemzete nyelvén szabatosan beszélt és irt, fiatalabb korában Békes vármegyénél viselt kevés ideig hívatalt; később 1809-ben ugyan ezen megye felkelő lovas nemesi seregében is szolgált, és e sereg feloszlásával, mint ranggal kilépett főhadnagy József nádor ajánlatára 1809-ben Bécsbe a császári udvarba mint egyik főherczegnek román nyelvtanára nyert alkalmazást, mely idő alatt első volt megpenditeni a román nép azon óhajtását, hogy azok fiaiból is püspökségre az alkalmas egyének alkalmaztassanak, mely egyházi méltóságtól amazok a túlnyomó szerb elem által mintegy kiszorítva voltak; később ez ohajtás csakugyan teljesült is, azonban Nyikora Mózses e miatt a szerbektől üldöztetve, egy ideig részint Aradon, részint Gyulán elvonulva élt, míg1825-ben Oláhországba kiutazott, és az ottani kormány által tehetsége s képessége méltányoltatván, előbb Bukurestben a főbb iskolai tanok rendezésével bizatott meg, majd utóbb iskolai felügyelő, végre mint ama fejedelemségnek a magas portához Konstantinápolyba küldött követe alkalmaztatott. Végre szakadatlan munkálkodásai közt szeme világát vesztve, nyugdijazott állapotban halt mog 1861. oct. 30-án kora 72. évében. Egyetlen fitestvére
Dávid 1830-31-ben Gyula város főbirája, jelenleg helybeli és kerületi g. n. e. román iskolák felügyelője, lakik Gyulán. Ennek öt leánygyermekén kivül egyetlen fia Mihály hites ügyvéd, Gyula városának 1861-ben ujból rendezett alkotmányos tanácsának választot-aljegyzője. A család czímere a paizs vörös udvarának alyján hármas zöld halom közepsőjéből egy magas hadi dárda emelkedik, mely balra lengő közepén fehér, szélein kék lobogóval van ellátva, s fölötte jobbról és balról egy egy arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából ismét a leirthoz hasonló lobogós dárda nyúlik föl, két bőségszaru között, melyek közűl a jobb oldali ezüstkék, a baloldali arany és vörös szinű. Foszladék mindkét oldalról ezüstkék.
