Noptsa család. (Felső-szilvási, báró)
Noptsa család. (Felső-szilvási, báró)
Hunyad vármegye egyik legrégibb ősi törzsökös nemes családa, mely a nevezett megyei Szilvás helységekben az első foglaláskor megtelepült Szilvásy magyar nemzetségből veszi származását. Legrégiebb oklevelei a családnak nagyobb részint 1848-ban Zámi kastélyuknak földúlásakor elpusztulván, okleveles bizonyítékokkal ma már a család származása izről izre csak a XIV. század közepeig vihető föl, a midőn Szilvásy Iván (Iwan de Zylwas), ki 1367–68-ban a Hunyad vármegyében hátszegi kerületben (in districtu de Hachak és Hatzak) fekvő (Felső) Szilvás, Közép-Szilvás, és Alsó-Szilvás helységekre, és Szabadfalva fele részére mint ősi birtokaira két, Miklós nevű erdélyi vajdától uj adományt vitt.
Ivánnak fiai Dienes, Mihály és László, és vérrokonuk Vakzan, miután Zsigmond király alatt többféle érdemeket szereztek, a nevezett birtokokra ujra Stibor vajdától, és 1404-ben vizkereszt után nyolczad napra Déván kelt oklevélben Thamásy Henrik fia János, és zanthói Laczkfy Jakab erdélyi vajdák és szolnoki főispánoktól megerősítő adomány-levelet nyertek, melyet ugyan azon 1404-ben sz. Bertalan ünnepe utáni 2-ik ferián Zsigmond király is megerősítvén, nevezetteket az erdélyi káptalan által beiktattatni rendelé, a mint ezt minden ellentmondás nélkül a nevezett káptalan végrehajtván, arról azon évi sz. Mihály napján az iktatási bizonyitványt ki is adá.* 1405-ben pedig nevezett káptalan az adományleveleket is hitelesen ujra átirá.
A hártyára irt, és velem közlött eredeti oklevelek után.
Nevezett Szilvásy Dienes-nek fia Noptsa (Nwpsa és Nopchia) keresztnevet kapván, felsőszilvási Noptsának neveztetett, fiai pedig már atyjok Noptsa nevéről Noptsá-knak irattak, az előbbi vezetéknév előnévvé (praedicatum) változván. Noptsa 1460-ban a Hunyadyak korában élt, és a Marsinay család által azokkal némi vérségben állott, miután anyai ágon a Noptsa család a Marsinay családdal volt rokonságban, sőt azon jogon Hunyad megyében valamint a bánságban is több jószágot birtokolt, sőt valószinűleg a vérségi összeköttetésnél fogva jutott a család a gyűrűs holló czímerhez is. Azonban ama bánsági jószágait, valamint az ugyanott Bokosnyiczai jogon örökölt egyéb birtokait is a család a török uralom alatt elvesztvén, azokhoz többé nem juthatott.
Nopcsának két fia Miklós és Opris (tán Opor) eredeti meglévő okirat szerint Báthori István erdélyi vajdától 1487-ben megkereső parancsot visznek a fejérvári káptalanhoz, némely okirataiknak ujból kiadatása és megerősitése végett. Ezek közűl Miklósnak fia volt János, ki a gyászos mohácsi ütközet korában élt, kitől mily renddel származott le a család mostanig, a következő táblázat* mutatja:
1771-ben a kir. Tábla előtt proclamatio utján transumalt 8 db okirat, valamint Hunyad vármegye bizonyitványa szerint Bécsben a fő udvarmesteri hivatal előtti kimutatás szerint is.
Iván de Zylwas 1367.; Dienes 1404. (Kabos Anna); I. Mihály 1404.; László 1404.; Nopcha 1460. de Felső Zylwas; Miklós már Noptsa nevű. 1487.; Opris 1487.; János 1526.; László 1555. 67.; István 1588.; Mátyás 1603.; II. Mihály 1647. szolgabiró (Csulai Ilona); Borbára (Dragits v. Dávid János); idősb Péter 1684; III. Mihály † 1653.; I. Ferencz 1720.; Pál 1740. (Barcsay Krisztina); ifj. Péter 1730. 1771. alispán. (Sinkay Krisztina); Bálint.†; I. Elek 1794. kincstárnok (Brázovai Erzse); Mária (Paklisai Móré Mih.); II. Ferencz 1770. (osztoniczai Csóka Mária); Mózses.†; Sára (kéméndi Várady József); Anna (Szalánczy Elek); Róza (gróf Kún Sámuel); Mózses. †; II. Elek, báró erdélyi kanczellár (Naláczy Bora); Elek. †; Péter.†; József.†; László, báró sz. 1794. Hunyad v. főisp. (1. sz. léleki Kozma Ágnes. 2. Bája Mária); b. Ferencz sz. 1815. cs. k. kam. 1861. Hunyadi főisp.; 2-tól Elek sz. 1848.
A család tagjai az előbbi századokban többnyire Hunyad megyei hívatalt viseltek. Igy II. Mihály 1647-ben ott szolgabiró volt. Ennek unokája I. Ferencz két fia Pál és Péter által két vonalra terjeszté családját.
Pálnak Barcsay Krisztinától egyik fia I. Elek megyei hívataloskodása után, mely közben 1790-ben Hunyad v. követe lévén, az országgyülés reá és Cserei, Balia és Türire bizá, hogy Erdélynek büntető törvénykönyvet készitsenek. A mult század végén (1794.) kir. táblai ülnök, kincstári tanácsos, majd fő fiscalis director, és Erdély kincstartója volt. Azonban nejétől Brázovai Erzsébettől csak leányai maradván, ága kihalt.
Ifj. Péternek, ki Hunyad vármegye alispánja volt, nejétől Sinkay Erzsébettől egyik fia II. Ferencz, ki hitves társával osztonyiczai Csóka Máriával több fiat nemzett. Ezek közűl
II. Elek előbb Hunyad vármegyénél kezdé hívataloskodását, hol szép esze és széles ismerete folytán mind följebb és följebb lépett, 1816-ban főispán, 1819-ben kormányszéki, 1822-ben udvari tanácsos, 1831. szent István rend keresztese, 1832-ben kir. táblai elnök, 1834-ben az országos Rendek elnöke, 1837-ben erdélyi udvari fő kanczellár s val. b. titkos tan. lett, 1844-ben Leopold rend nagy keresztjét kapva, nyugalomba lépett. Végre 1855. dec. 31-kén a sz. István és Leopold rendek szabályainál fogva ausztriai birodalmi báróságra emeltetett, mely rang testvérére Lászlóra és ennek utódaira is kiterjesztetett. Nejétől Naláczy Borbálától fia Elek korán elhalt.
II. Eleknek testvére László szül. Alsó-Farkadinán 1794. jul. 6-án; a vármegyénél kezdvén hivatalos pályáját, utóbb 1848-ig Hunyad megye főispánja volt. 1856-ban sept. 18-án szintén báró lett. Első nejétől szentléleki Kozma Ágnestől fia Ferencz báró, szép műveltségű férfiu, ifju korában huszár kapitány, cs. kir. kamarás és a sz. Móricz és Lázár rend lovagja, jelenleg 1861. Hunyad vármegye főispáni székében atyjának utóda.
Lászlónak második nejétől borbátvizi Bája Máriától fia Elek szül. 1848-ban.
Megemlítendő még a családból, ámbár a származási táblán nem található, N. Lajos, ki 1794-ben Hunyad vármegye alispánja volt; és Sámuel, valószinűleg Bálintnak utóda, ki 1847-ben az erdélyi kanczellariánál hívataloskodott. Meghalt 1857-ben.
Jelenleg a család csak a bárói ágon Elek nyugalm. kanczellár és testvére László és ennek nevezett fiaiból áll.
A család ősi nemesi czímere a paizs ezüst mezejében hármas zöld halmon könyöklő pánczélos kar, mely kivont kardot tart és arra levágott törökfej van szúrva, a kar könyök-hajlásában csőrében gyűrűt tartó holló áll. Ugyan ezen alakzat ismétlődött a paizs fölötti sisak koronáján is.
Jelenleg a család czímere a bárói diploma szerint megbővítve – mint följebb a metszvény ábrázolja – következő: a paizs függőlegesen kétfelé oszlik, a jobb oldali ezüst udvarban a család ősi czímere, a pánczélos kar, kivont karddal, és a csőrében gyűrűt tartó hollóval látható; a baloldali kék udvarban szintén hármas halmon arany grif hátulsó lábaira ágaskodik, jobbfelé fordúlva, és első lábait ragadozásra készen tartva. A paizst bárói korona födi, mely fölött koronás sisak áll, és azon ismét pánczélos kar, kivont karddal és levágott törökfejjel, a kar hajlásában pedig a gyűrűt tartó hollóval. A sisak foszladéka jobbról ezüstvörös, balról aranykék. A paizst két oldalról telamonok gyanánt két arany grif tartja.
