Ez ágazat nevét Tersacz vagy Tersact váráról vette, mely most omladékaiban hever ott, hol a magyar kapu kezdődik Fiume felé . Törzse ez ágnak VI. Bertalan, II. Miklósnak fia (lásd I. táblán) osztályban nyeré Tersacz várát, és innen irák uródai melléknevüket. VI. Bertalantól kezdve a családfa kihalásaig igy sarjadzott le:
VI. Bertalan lásd I. táblán. (szomszédvári Tóth Dora); Ilona (Lázár rácz fejed.); Lénárd; IV. Miklós (Blagay Erzse) †; VI. János (Kata) 1485.; II. Kristóf; I. Farkas † 1546.; III. István †; Orsolya (Révay Fer.); Klára (Bakith Mihály); I. Gáspár 1570. (Lenkovich Kata); Erzse (1. Alapy János. 2. Dornberg József); V. György (Schweinpöck Margit) †; VI. Miklós 1616–1622. (1. Beriszló N. 2. Erdődy Anna-Mária) †; II. Farkas 1650. (1. Beriszló Bora. 2. Ignozer Orsolya. 3. Paradeyser Mária. 4. Haller Dora); 1-től II. Gáspár ogulini parancs. (Forgách Éva); 2-tól VI. György kir. főudvarm. † 1662. (Forgách Zsófia); Anna-Kata † 1673. (Zrinyi Péter); 3-tól Ferencz-Kristóf kivégezt. 1671.; Mária †; Julianna (gr. Traun Zsófia)
VI. Bertalannak gyermekei: 1. Ilona (Bucelin szerint) Lázár rácz fejedelem neje; 2. Lenárd; 3. IV. Miklós, ki 1493-ban az udvinai ütközetben foglyul esett , neje ursini Blagay Erzsétől gyermekei nem maradtak. – 4. VI. János (Hans Angelus-nak is neveztetett). Ez testvérének a maradék nélkül elhalt Mártonnak dalmátországi javait és Veglia szigetét, miket Márton Mátyás királynak hagyott volt, – maga részére elfoglalta. Azonban Veglia ellene támadt, és a velenczésekhez folyamodott, VI. János pedig Mátyás király ótalmát kérte ki, ki Magyar Balás által a birtokokat maga számára foglaltatá. János ekkor Vegliához való jogait pénzért a velenczéseknek adá el (1480-ban), s maga is Velenczébe ment lakni. Ellenben némelyek szerint még 1497-ben is Zeng mellett Brinyeben lakott. Kata nevü feleségétől két gyermeke maradt: II. Kristóf és
I. Farkas I. Ferdinandnak hive, 1546-ban a smalkaldi hadban halt meg. Egyetlen leánya először nagykemléki Alapy Jánosnak, ennek halálával Dornberg Jánosnak neje volt.
II. Kristófnak négy gyermeke maradt: 1. III. István, 2. Orsolya Révay Ferenczné, 3. Klára Bakith Mihályné, és 4. I. Gáspár.
III. István 1553-ban nejének báró Egheki és Hungerspachi Katalinnak jegyajándok-képen Rybnik várát irja be három ezer forintban . Gyermekei nem maradtak. Egy genealogiai jegyzet szerzett 1544. 1571. 1573-ban sok jószágot elidegenite a Zrinyi családnak.
I. Gáspár 1570-ben élt. Nejétől Lenkovich Katalintól gyermekei: V. György, VI. Miklós és II. Farkas.
V. Györgynek Schweinpöck Margit nejétől semmi utóda nem maradt.
VI. Miklós 1616-tól kezdve Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja, mely hivatalról 1622-ben a soproni országgyülésen lemondott. Ratkay észre és kardra nézve egyiránt jelesnek irja . Jelen volt 1626-ban a gyarmati békekötésen mint II. Ferdinand követe, kinek kedvelt embere, és a Bethlen háborúban hűséges embere volt, miért Morvaországban is jószággal jutalmaztatott. Meghalt Bécsben 1647-ben; eltemettetett Tersaczon ősei mellé. Végrendeletében a zágrábi Seminariumról és szegényekről is megemlékezett. – Javait testvére II. Farkas öröklé, mivel sem graboriai Beriszló N., sem második nejétől Erdődy Anna-Máriától (Erdődy Péter leányától) gyermekei nem maradtak .
II. Farkas „cátói komolyságú – irja róla az egykoru Rattkay – nyájas erkölcsü, érett tanácsú, mindenki által becsült férfiu, első ifjusága óta katonai pályán szolgált, a velenczési háborúkban különösen kitünteté magát, miért nagy őse után második Frangepán Kristófnak neveztetett; lépcsőnként emelkedett fel hadi pályáján, mig Horvátország és a Tengermellék bánja lett. Most éli – irja róla Rattkay 1650-ben – kora hatvanadik évét, és a mit kivánsz, mindent fellelsz benne . Négy neje volt: 1. Beriszló Bora, 2. Ignozer Orsolya, 3. Paradeyser Mária, 4. hallersteini Haller Dorottya. Az elsőtől II. Gáspár, a másodiktól VI. György és Anna-Katarina, a harmadiktól Ferencz-Kristóf születtek.
II. Gáspár jeles katona, a horvátországi szélek és ogulini őrség parancsnoka. Hadi tetteit magasztalva előadja Rattkay . Nejétől Forgách Évától gyermeke nem maradt.
VI. György zenész, festész, szobrász, és a hadi épitészet és földiratban is jártas volt. 1652-ben Illyria határait védvén, hét ezer törököt futásnak inditott, és a rablott zsákmányt is visszaszedé tőlök. Mint királyi főudvarmester halt meg 1662-ben. Forgách Zsófiától két leány-gyermeke maradt: Mária, ki mint hajadon korán halt meg; és Julianna, ki 1668-ki julius 22-én gr. Traunsperg s Abensperg Erneszttel kelt egybe.
Anna-Katarina Zrinyi Péternek ékes-szóllású, nyájas és éleseszü neje, ki a Wesselényi-féle merényletre vejét Rákóczy I. Ferenczet is rávevé, és tán ő fonta be öcscsét Ferenczet Kristófot is. Férje lefejeztetvén, ő is fogságban halt meg Grätzben 1673-ban .
Ferencz-Kristóf hasonlóul részt vevén a fölebb érintett összeesküvésben, és süvével Zrinyi Péterrel együtt – miután Csáktornyáról Bécsbe menének – ott elfogattak, és elitéltetvén, Bécs-Ujhelyben 1671-ki april 30-án lefejeztettek. Ferencz-Kristófnak legviritóbb korszakában kellett a csúfos halált kiállani . Kétszer vágott a hóhér nyakához, s benne a régi Frangepán család utolsó férfi-sarja aludt ki . Özvegyen hagyá De Naro Lullia (vagy Julia) Marquisnőt. Tetemei Zrinyiével együtt Bécs-Ujhelyen egy sírkő alá temettettek. Sír-iratuk ez :
Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrinyius Banus Croatiae et Marchio Franciscus Frangepán Ultimus Familiae, qui quia Coecus Coecum duxit, ambo in hanc foveam cecidere.
E sorok után egy pallóson nyugvó két halálfej áll kivésve, mely alatt megint a következő sorok olvastatnak:
Discite mortales, casu discite nostro
Observare fidem Regibus atque Deo.
Anno Dni MDCLXXI. Die XXX. aprilis
Hora IX. Ambitionis meta est tumba.